Amikor szeptember 17-én bejelentették, hogy a 2023. március 12-én megrendezésre kerülő 95. díjátadót két olyan rutinos veterán irányítja majd, mint Glenn Weiss és Ricky Kirshner, az Akadémia egyértelművé tette a „jelentős élő televíziós szakértelemmel rendelkező” producerek megbízásával a TV-show megújítására vonatkozó eltökéltségét.

A megújulásnak az egyik eleme lenne egy 54 éves TV-s műsorvezető? – tehetjük fel a kérdést? Egy Boomer? A válaszom egyértelműen: Igen! Jimmy Kimmel a lehető legjobb választás újra az Oscar színpadára!

Szakmai oldalról az Oscar-díj közvetítésijogait birtokló ABC TV-társaság döntése teljesen érthető. Alig másfél hónapja jelentették be, hogy a Jimmy Kimmel Live! műsorvezetője újabb három évre hosszabbította meg szerződését, így műsora 23. évadáig a képernyőkön marad, ezzel ő lett az amerikai televíziózás történetének egyik leghosszabb ideje képernyőn lévő talkshow-műsorvezetője. Hivatali ideje alatt Kimmel az ABC, és az anyavállalat a Disney, számára egyre értékesebbnek bizonyult. Két korábbi Oscar-gála házigazda fellépése mellett, többször konferálta az Emmy-díjátadót, és évente több alkalommal közreműködik nagy sikerrel a médiavállalat egyéb rendezvényein is. Szakmai és a sztárok felől is érkező elismertségéhez nem fér kétség.

Nézői oldalról szintén üdvözlendő a személye. Számomra jelenleg egyértelműen ő testesíti meg a klasszikus Hollywoodi értékeket, miközben a viccei, a műsora szórakoztató és élvezetes is egyben. Jimmy Fallon műsorát is kedvelem, de őt még nem gondolom elég „érettnek” a házigazdai feladatokra. Kevin Hart neve egyszer már felmerült, de ő túl izgága lenne – ahogy Robin Williamst is sokan annak gondolták, amiben volt némi igazság; elég csak arra emlékezni, amikor díjátadóként szerepelt mennyi spontán poénnal érkezett a színpadra. Hogy vicces, ahhoz nem fér kétség, de egy egészestés TV-közvetítésben a személyisége nehezen lett volna kezelhető. Chris Rock pedig ideje korán kijelentette, ő biztosan nem fog visszatérni a Dolby Theater színpadára a tavalyi inzultust követően.Volt szerencsém mind a kettő Kimmel vezette Oscar-közvetítésben (is) részt venni és emlékszem Wodala Márk szinkrontolmács kollégával miként röhögtünk egymás vállán a közvetítőállásban az első és a második nyitómonológján is, a többi poénjáról nem is beszélve. Zseniális volt. A másodikból az az örök kedvencem, amikor a #metoo mozgalomra reflektált a következőképp: „Oscar a legjobban szeretett és legjobban tisztelt férfi Hollywoodban. Nyomós oka van ennek. Nézzék csak meg – mutatott a szoborra. – Olyan helyen tartja a kezeit, amit látni lehet. Nem mond egy sértő szót sem. De a legfontosabb, hogy egyáltalán nincs pénisze! Ő az önmegtartóztatás szobra!” A híres boríték cserés incidenst is neki kellett tisztáznia a színpadon, amit szintén remekül oldott meg – és mára nem is ez Oscar-díjátadók legnagyobb botránya – szóval aggodalomra semmi ok. A személyével egy erős karakter tér vissza, ami fazont képes adni majd az egész estének, miközben arra is látok erős garanciákat, hogy a poénok terén is pozitív változások következhetnek be.

Mert!

Ha!

Kimmel visszatér, akkor minden bizonnyal visszatér vele Matt Damon is! A kettőjük között, Kimmel egy véletlen elszólása kapcsán lassan már 17 éve zajló cukkolás/szivatás/cseszegetés/viszály-folyam mára megkerülhetetlen médiatörténeti jelenség. Emlékezzünk csak Kimmel Matt Damon munkássága előtti Oscar-tisztelgésére. Igaz, korábban Matt Damon tett hasonlót Kimmelel az Emmy színpadán. A kettősük előélete alapján már önmagában vicces lesz – és érdekfeszítő – hogy a díjátadó alkalmával vajon miként és hogyan fogják egymást „meglepni”.  Kimmel számára remek opció lehet hű szárnysegédjének Guillermonak, a biztonsági őrének a "bevetései" is, aki Matt Damonnal is különleges viszonyt ápol, de már évek óta - nem csak - az Oscar vörösszőnyeges interjúi az esemény kiemelkedően vicces momentumai, ahogy mindenkit tequilával kínál igen változatos tálalásban. És ezt a kedvességét a sztárok is viszonozzák pl a születésnapján.

Az, hogy az Oscar-ceremónia közvetítésének meg kell újulnia – szerintem megtartva a klasszikus értékeit is – nem új keletű probléma. Az esemény televíziós szempontból egyre unalmasabb, amit a Kimmel leköszönése óta eltelt évek folyamatosan negatív rekordokat döntő nézettsége is bizonyít. A 94. díjátadó házigazdái, az Amy Schumer, Regina Hall és Wanda Sykes alkotta trió mindössze 17 millió nézőt ért el az USA-ban, amelynél még egy kevésbé fontos NFL-mérkőzés is több nézőt tud leültetni a TV-k elé. Az Akadémia új vezetése első intézkedéseként kikérdezte a tagságot a 94. átadó kapcsán. A válaszok lesújtóak. Csupán 20% volt elégedett vele és mindössze 17% helyeselte az előre felvett díjátadókat, a Legnépszerűbb film kategóriát pedig mindössze 2 % tartotta jó ötletnek, míg a 92. díjátadót még a 61 százalékuk értékelte pozitívan. Ez így tarthatatlan! Hogy a 94. díjátadóra azonban mégsem a második legalacsonyabb nézettség okán fogunk emlékezni, arról Will Smith gondoskodott. Sokan azóta is azt kérdezik tőlem, hogy megrendezett eset volt-e a pofon, vagy sem. Továbbra is azt mondom, hogy nem. A díjátadónak szüksége van a vérfrissítésre, de nem ebben a formában.Ha visszatekintünk az Oscar-díjátadók közvetítéseire, akkor fontos médiatörténeti pillanatokat találunk. 1944-ben a 17. díjátadó volt az első amikor rádióközvetítésben is hallhatták a rajongók a borítékok felbontását. A 25.-ről 1953 március 19-én már élő TV közvetítésben értesültek Bob Hope műsorvezetésével. A 38. alkalomtól már színesben is nézhették, azt, amint első alkalommal a ceremónia szerves részévé vált a vörös szőnyeges bevonulás is – amelynek az egyik műsorvezetője egy bizonyos Ronald Reagan nevű jóképű színész volt. A 42. ceremóniától már műholdas közvetítésben más kontinensek is élőben követhették a díjak odaítélését, amit a 60. díjátadótól pedig sztereóban is lehetett élvezni. Nem mellesleg a 71. díjátadótól zajlik az esemény vasárnaponként.

Mondhatjuk, hogy az első televíziós Oscar példaértékű esemény lett valamennyi díjátadó számára. A formátum azonban – mindenki egy teremben, a borítékbontás, a színpadra lépés majd a köszönetnyilvánítások – megérett a frissülésre. Eleddig csak ennek a formátumnak a javítgatását, variálását láttuk, de a formátum gyökeresen szinte semmit nem változott. Az, hogy elvették a házigazdát, és egyes díjakat nem élőben adtak át láthatóan nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A nézők és a szakma is hevesen elutasította ezeket a próbálkozásokat. Mindenképpen új irány, irányok kellenek.Az egész formátumot újból fel kell találni, de ami a legfontosabb: a díjátadót újra a nézők számára kell érdekesebbé tenni. Az évek alatt, miközben közvetítettem az eseményeket, lehangoló volt látni, hogy miként tűnnek a lenyűgöző montázsok, a filmek Oscar-szempontjából fontos újravágott bemutatói, az alakításokról, jelölésekről szóló bejátszások, arról nem is beszélve, hogy Billy Crystal milyen zseniális módon forgatta bele magát az év jelölt filmjeinek jeleneteibe majd énekelve foglalta össze őket nyitó monológjaiban. Hol vagyunk már ezektől!?! Holott ma már a technika sokkal tágabb teret tudna biztosítani mindennek.

„Hosszú az Oscar, azért nem nézem” – hallom gyakorta. „Több, mint három óra!” Igen, hosszú! De csak akkor érezzük annak, ha unalmas. A Fekete Párduc 2. a héten érkezik a mozikba 2 óra 41 perc hosszban, a december 16-án induló Avatar: A víz útja pedig 3 óra 10 perc hosszú. Lesz, aki azért nem megy el rájuk a moziba, mert majd kivárja az egyórás rövidített változatokat? Aligha. (Hogy mennyire lesznek unalmasak, azt most még nem tudom, de csak jelzem, ha majd a kereskedelmi TV-k a műsorukra tűzik őket, akkor a reklámokkal és az előzetesekkel „dúsítva” közel négy órát fognak tartani.) A megújulás kulcsa a kreativitásban van és a minél inkább filmes eseménnyé visszaváltozásban, mert az utóbbi időben már tényleg annyira unalmassá vált az Oscar, mint egy néhai úttörőolimpia oklevélátadása 1968-ból.Weiss és Kirshner komoly tapasztalattal bírnak, akik mellé most betársul még Molly McNearney, Kimmel felesége, a Jimmy Kimmel Live! társ-főszerkesztője és hosszú ideje vezető producere is. Nem hinném, hogy az Akadémia jelenleg 10 669 tagját bevonnák az ötletelésbe, mert az kb. 10 666 különböző véleményt jelentene arról, hogyan kell új formába önteni a ceremóniát. Ha ehhez hozzáadjuk az ABC vezetőit, más díjátadók veteránjait és a „tanácsadókat”, akkor szinte lehetetlen lesz majd végső megoldást találni. Mert ötletekből már így sincs hiány.

Vannak, akik azt mondják az Oscar-díjátadót két, esetleg három televíziós show-ra kellene bontani. A király-kategóriák kihirdetését tartsák meg a Dolbyban, és így, ha kevesebb díjat kell átadni három óra alatt, akkor a fennmaradó időt a tévénézők szórakoztatására lehetne fordítani. Ezzel a döntéssel az idén „lefokozott” kamerák mögött dolgozó művészeknek is egy méltó saját ünnepet lehetne adni, ahol megmutathatják mennyire összetett és nélkülözhetetlen a munkájuk. A nagy nevű alkotók, sztárok miatt meg nem kell aggódni, mert ezen az estén is biztosan színpadra lépnének – egyel több lehetőség sponzor ruhát villantani – és lelkesen méltatnák munkatársaikat. Továbbá ebben a formátumban lehetőség nyílna az évek óta halogatott kaszkadőr- és casting kategóriák beemelésére is, és így nem, hogy szűkülne, hanem szélesedne is a díjazottak sora.

Ezt nem tartom jó iránynak. Hagyományosan a technikai díjakat egy héttel a Dolby esemény előtt, az Életműdíjakat is már külön, jóval korábban adják át és sajnálatosan közel sem kapnak akkora figyelmet, mint illene.Az Oscar-díj a világ legnagyobb filmünnepe és nem csak a díjazottaké, hanem filmeké, és mindenkié, aki szereti a filmeket. Fontosak az alkotók, a kategóriák, de a filmeket kell visszaállítani a középpontba. Nyilván minden jelölt filmből nem lehet viccet csinálni, de tisztelettel és kreativitással nagyon sok formában újra lehet értelmezni azokat a közönség szórakoztatására. A kreatív kitörési lehetőséget a közösségi médiafelületek kreatív és sokoldalú bevonásában látom. Erre egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni, de úgy, hogy ne csak az Amerikai közönség élvezhesse az ebből létrejövő előnyöket.

Akárhogyan is alakul, a következő show kapcsán sokkal bizakodóbb vagyok most, mint az elmúlt öt évben bármikor. A november eleji bejelentés – szemben korábban szokásos január-februárival szemben – bőven ad teret a házigazda és producerei számára a felkészülésre. Nyilván a stúdióktól is hamarosan kapnak információt a várható jelölések kapcsán. Bill Kramer, az Akadémia Vezérigazgatója egy beszélgetésben arra tett utalást, hogy a számukra is előnyös lenne, ha a korábbi évekhez képest korábban szerződtetnék a televíziós műsorok producereit és házigazdáit, és akár többéves elkötelezettségre szerződnének velük, hogy ne kelljen minden évben új embereknek a nulláról felépíteni a projektet, amely lehetőséget adna a folyamatos átmenetnek is. Arról jelenleg nem tudunk, hogy Weiss, Kirshner vagy Kimmel egy évnél hosszabb időre írtak alá, de akár a show után ez rögtön ki is derülhet.

„Harmadszor is meghívást kapni az Oscar-gála házigazdájának, nagy megtiszteltetés, vagy csapda – viccelődött Kimmel. – Akárhogy is, hálás vagyok az Akadémiának, hogy ilyen hamar felkértek, miután mindenki, aki szóba jöhetett azt mondta a felkérésre: nem.”

Jimmy Kimmel bejelentésével úgy érzem egy új tradíciókat létrehozó humoros és szórakoztató Oscar-díjátadó elé nézünk, amely végre megvalósíthatja az évek óta halogatott reformokat. 2023 március 12-én kiderül mennyire vagyok kincstári optimista.

Scott Diussa / A.M.P.A.S. Aaron Poole / A.M.P.A.S. Matt Sayles / ©A.M.P.A.S.  Todd Wawrychuk / ©A.M.P.A.S. Image Group LA / ©A.M.P.A.S.