Ki emlékszik arra, amikor 2003-ban Panjabi MC Jogi című dala az egész világot kb. annyira őrjítette meg, mint Psy Gangnam Style slágerének sikerült 2012-ben?

A Jogi slágerlistás tündöklésekor a kis Dev Patel még csak álmodozott a világhírnévről. Amikor pedig már a Gangnam Style terpeszében ugrált a világ ismert, és elismert színészként tehette ezt ő is a Gettómilliomosnak köszönhetően, amihez még hozzájárult a Keleti nyugalom – Marigold Hotel filmben a világbajnok szereplőgárda – Judi Dench, Maggie Smith Bill Nighy, Tom Wilkinson – mellett nyújtott alakításával is. Mindezt csak azért hozom ide, mert az első nagyjátékfilmes rendezése láttán azt lehet – vagy inkább kell – mondani, hogy Patel a modern slágerek gyermeke, és újabb bizonyságot ad arról, hogy nem csak dokumentumfilmet lehet remixelni.Indiát szokás a világ egyedülálló filmes piacaként emlegetni, amely nem csak a mérete, hanem a zártsága és a különleges nézői szokásai miatt is nehezen meghódítható terület. Ettől függetlenül a multitartalomgyártók nem tettek le a bekebelezéséről, pár hete én is megírtam a Disney miként tette be a lábát igen látványosan a szubkontinensre. A leigázás elkezdésének kézenfekvő lépése, ahogy a Kínai piaccal is történt, a „vegyes filmekkel” való próbálkozás. Korábbról a négyszeres Oscar-díjas Pi élete, majd a CGI tobzódásnak is beillő 2016-os A dzsungel könyve, vagy a Bazi nagy görög lagzi ötletét másoló, mérsékelten sikeres Mi köze ennek a szerelemhez? juthat eszünkbe, melyek mindegyike más-más zsáner. Mostantól már akciófilmmel is kiegészíthetjük a listát. A dolog különlegességét az adja, hogy mindezt egy olyan rendező-főszereplővel sikerült összehozni, akinek a szülei noha Gudzsaráti – az Indián kívül 13 országban is jelentős populációt alkotó – felmenőkkel rendelkeznek, de Kenyában születtek, a főhős pedig már Londonban. Ez a sokrétűség tükröződik magán A Majomemberen is.Dev Patel első nagyjátékfilmes rendezése, melyben a főszerepet is magára osztotta igen eklektikus darab. Aki szerette legutóbb pl. A méhész, vagy bármelyik Jason Statham, Liam Neeson, Denzel Washington főszereplésével készült akció-filmeket, és kifejezetten rajong a John Wick-szériáért, valamint Paul Greengrass vibráló kamerakezelése is a kedvenc moziélményei között szerepel, akkor A Majomember is az ő filmje lesz. A hivatalos tartalom szerint egy névtelen fiatalember bosszúhadjáratot indít a korrupt vezetők ellen, akik meggyilkolták az édesanyját, és továbbra is szisztematikusan áldozattá teszik a szegényeket és erőtleneket – akiken a főhős, a fenti hivatkozások alapján már sejthető módon, példásan véresen vesz elégtételt gaztetteikért.

A kétórás játékidőnek kb. csak a harmadát teszi ki a hentelés, mert a gyerekkorba visszatekintő emlékek mellett azt is végig követhetjük a srác milyen furmányos módon kerül lépésről-lépésre közelebb az elit körökhöz, és ezen felül még az indiai társadalom „különleges” csoportjainak világából is kapunk ízelítőt a nagy összecsapást megelőzően.Alapvetően nem tudok haragudni a filmre, bár azt sem mondom, a rajongója lettem. A címben hozott hasonlatomhoz visszanyúlva, Patel jó érzékkel választja a groove-okat, de az összecsúsztatásuknál sokszor jön elő a lódobogás, és többször is feleslegesen hosszan hoz be lírai elemeket és küldi el „lassúzni” a közönségét. Értem, hogy a helyszín különlegességeire fókuszáló momentumok számára is megfelelő teret kell adnia, de az arányok kilengései miatt a filmje, hol egy lírai költemény az indiai kultúrához, hol meg egy véresen erőszakos FPS videoklip. Kicsit mindkettő és ezért igazából egyik sem. Azt például az első pillanatban erőltetettnek éreztem, amint a nagy leszámolás előtt az „edzőtábori” felkészülésekor a tabla ütemére kezdi aprítani a rizseszsákot, de hamar be kellett látnom, ez egy annyira tipikus indiai elbeszélésmód, amit kár lett volna nem kihasználnia és végül sikerült is egészen ügyesen összehoznia. Számos hasonló ötlet van még a filmben, amelyek az indiai ízléshez közelítve alkalmazzák a bosszúfilmek agyonhasznált kliséit, de ha elfogadjuk már az elején, hogy ez egy „indiai bosszúfilm” akkor könnyen megbarátkozhatunk velük.Elsőfilmnek nem rossz! Kifejezetten érződik, hogy Patel otthonosan mozog a küzdősportok világában. Tíz évesen kezdett Taekwondozni és 16 évesen szerezte az első fekete övét, és Bruce Lee iránti rajongását már többször kifejezésre juttatta. Hogy merített Lee filmjeiből (is) az letagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a dalválasztásokkal Tarantino sikereinek nyomába próbált eredni – Panjabi MC segítségével. A rendező eltökéltségét jelzi az is, hogy 25 (!) producer szerepel a stáblistán, amiből az következhet, hogy akitől csak tudott segítséget kért, és kapott. A film eredetileg csak a Netflixre került volna, de Jordan Peele is látta, még a bemutatása előtt, és azonnal kivásárolta a szolgáltatót és a Universal kapcsolataival karöltve neki köszönhetjük, hogy a mozikba került. Így még biztosabbra vehető: egy új John Wick/Védelmező-széria van születőben. Meglepődnék, ha 2026/27-re nem jönne egy második rész, vagy még hamarabb. A forgatókönyv megírásában Patel társa egyébként az a John Collee, aki többek között a Táncoló talpak, Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán, vagy a Farkastotem filmeket is jegyzi. A kapcsolatuk a Hotel Mumbai forgatásáig nyúlik vissza és Patel második rövidfilmjének, az animációs Roborovskinak az elkészültében is segédkezett. A tizenöt perces animációsfilmet felfoghatjuk A Majomember előtanulmányaként is, amelynek főszereplője egy állatkereskedésben élő kishörcsög, aki szerető és befogadó családra vágyik, de amikor a környezete folyamatosan figyelmen kívül hagyja, eluralkodik rajta a féltékenység és forrongó haragja felszabadítja gyilkos természetét. Vicces kis sztori.

Visszakanyarodva az alapfilmhez a története pont annyira szövevényes és a lezárása is pont annyira nyitott, hogy lehetőség bőven van a folytatására és még szerelmi szállal is lehet gazdagítani.És ami sokak számára vonzó lehet a filmben, bár számomra pont nem, az az elképesztő sebességű kameramozgás az akciójeleneteknél. Aki az FPS játékok világában otthonosan mozog és/vagy élvezettel követi a DCL eseményeit, annak kifejezett csemege lesz minden akció a filmben. Akinek viszont már Paul Greengrass is sok volt, annak garantált a fejfájós hányinger a gyakorta szédítő tempó miatt. Hogy az észveszejtő kameramozgások és képváltások, vagy a 2020-ban kezdődött, majd a pandémia okán leállt és 2021-ben újra indult forgatás az oka, hogy a filmnek három vágója is van, végülis másodlagos. Ami számunkra fontosabb: az egyikük Jancsó Dávid! Hogy mennyire kiváló vágó, azt nekünk nem kell különösebben bemutatni, de a korábbi filmjei alapján – Ede megevé ebédem, Delta, Fehér isten, Pieces of a Woman stb. – nem gondoltam volna, hogy egy ennyire turbóra járatott véres bosszúfilmet is jegyezni fog majd a filmográfiájában. Itt az ideje eljátszani a gondolattal, mi lenne, ha A Majomember 2.-t Antal Nimród rendezné, Erdély Mátyás, vagy Rév Marcell fényképezné és Jancsó Dávid vágná?!

10/6