Mondanám, hogy a macskák nem hoznak szerencsét mostanában a filmvásznon, mert a Cicaverzum is elég gyászosan teljesített – négy hét után még nem érte el a húszezer nézőt – és a Marvelek filmben is központi szerepet alakítanak a macskák, cicusok, de hiba lenne a doromboló négylábúak nyakába varrni a buktákat. Bár a Fekete Párduc 2. környékén már egyértelműen érezhető volt az a „tűnet”, amely most markáns sokkot okozott a mozipénztáraknál, így ennek következtében a MCU helyében a doromboló és a mekegő négylábúak alkalmazását a jövőben erősen hanyagolnám a filmekből.

A 33. MCU film a premier hétvégén akkorát bukott, amire Marvel-film esetében még nem volt példa! A Marvelek teljesítménye még a 2008-as A hihetetlen Hulk és a pandémia alatt bemutatott Örökkévalók bevételeit is alulmúlta. Az USA-ban 4.030 vászonról 47 milliót, nemzetközileg pedig 41,5 milliót hozott, ami egy 220 millió dolláros projekt esetében már-már az értelmezhetetlenül alacsony kategória. Magyarországon a 73 kópia mindössze 29 ezer néző előtt pörgött. Ennél még a kiábrándítóan gyenge A Hangya és a Darázs: Kvantumánia is többet hozott, de valószínűleg az a film már annyira mélyen megütötte a MCU követőit, hogy mostanra már elfogyott a bizalom. Örülhet a film, ha a Disney által a nyitóhétvégére remélt 140-150 milliót világviszonylatban képes lesz összeszedni.A film sajtóvetítésén a látottak következtében az elején még visszafogtam a cinikus röhögésem, de ahogy haladt előre a történet már nem törtőztettem magam. Ami ennyire ostoba és összefüggéstelen, de komolykodni próbáló, azt csak kiröhögni lehet. Viszont nem akartam elhamarkodottan kinyilatkoztatni, ezért megvártam a hétvégi nézettségi adatokat, gondolván mi van akkor, ha közben én lettem végletesen boomer – nyilván az is lettem – és az értékítéletem már nem elég cizellált a Marvel aktuális modernitásához? Nos, a nézettségi adatok azt bizonyítják, amit már a Thor: Szerelem és mennydörgés és a Hangya és Darázs esetében is éreztem: a Marvel legújabb produkcióiból egy olyan momentumot nem tudok mondani, mely értékelhető lett volna! A Marvelek még az említett két korábbit is alulmúlta. A fájdalmasan értelmezhetetlen sztori egy pillanatra sem késztetett figyelemre. Ha akartam volna se tudtam volna igazán követni, ki, kivel és miért éppen azt, amit, és miért pont úgy, ahogy! Az alap képregény(eke)t nem lapoztam át, de ha azok is ennyire súlytalan és tétnélküli cselekményt vázoltak fel, akkor nem értem miért fogtak bele így a filmbe? Ha az alap képregénysztori a látottaknál izgalmasabb – csak remélni tudom –, akkor kinek „köszönhető”, hogy ennyire értékelhetetlen lett a film? Szerintem a MCU Burbanki főhadiszállásán hirtelen elkezdtek páran kapaszkodni az íróasztalukba. Még az is megeshet, hogy Kevin Feige stúdióvezető neve mellett tündöklő bizalom mellé is odakerül egy markáns kérdőjel, mert a tendencia sajnos elég egyértelmű az utóbbi filmek esetében. Valamit tenni kell!Pedig a Marvelek nem tűnt annyira reménytelennek, mint amilyen végül lett, elvégre a 2019-es 1,1 milliárd dollárt hozó Marvel Kapitány folytatása. Ha csak minden második néző, aki azt látta, erre is jegyet vált, akkor az 500 m$ simán meg kellene legyen, gondolhatták – de nem lesz, és nem Taylor Switf The Eras Tour vetítései miatt! Igaz Carol Danvers bemutatkozása a Bosszúállók: Végtelen háború és a Bosszúállók: Végjáték között került a nézők elé, amikor olyan magasan égett a rajongókban a kíváncsiság, hogy akkor is sikerre vitték volna a bemutatkozó filmet, ha a játékidő felében csak Kevin Feige lengette volna a baseball sapkáját.Itt, és most nem az elitista, szerzői filmekért rajongó beszél belőlem, hanem a tartalmas, látványos, karakteres képregény-filmeket kedvelő mozinéző. A Marvelek legnagyobb baja ugyanis, hogy nincs benne sem karakán állítás, sem karakán alakítás. Olyan volt az egész hangulata, mintha egy turbó hátterek előtt forgatott alsókategóriás latin szappanoperát néznék, ahol a színészek már a kamera előtt is azon gondolkoznak, hogy a „munkaidő” után hova kell még elmenjenek előbb: bevásárolni vagy a tisztítóba a múlthéten szétbulizott blézerért. Sika-kasza-léc!

A néhány értékelhető-közeli momentum Iman Vellani nevéhez fűződik, aki a Ms.Marvel sorozatban már Kamala Khan karakterébe bújhatott. Sajnálatosan a vásznon itt látható végleges változatot „a gyorsan felejtsük el” kategóriába sorolnám tőle és csak remélni tudom, hogy a lendületességét és természetességét ennél sokkal jobban fogja kamatoztatni a MCU a jövőben.Brie Larson remek volt, mint A szoba kilátástalanságától megszabaduló főhőse, de nekem már a Marvel Kapitány indulásakor is roppant erőtlen és „jókislányos” volt – extrazsírszegény, ultrahomogénezett Jodie Foster, egy elsőhetes napközis tanárnő, akiről képtelen vagyok elhinni, hogy átrepül egy haldokló csillagon és feléleszti azt. Nekem tökéletesen hiányzik belőle minden, ami egy vagány világmegmentő hősnőhöz szükséges lenne. Sem a kétkedéseit, sem a határozott cselekedeteit nem találom hitelesnek. A magam részéről sokkal lelkesebb Carol Danvers rajongó lennék, ha a kék piros szerkót anno pl. Alison Brie sziporkázó sokszínűsége, vagy Jessica Biel arisztokratikus kisugárzása, vagy netán Rihanna mindenen átmarni tudó flegmasága öltötte volna magára.Mivel sótlan a fő-karakter, nem nagyon lehet csodálkozni, hogy másik „párja”, a Teyonah Parris által megformált Monica Rambeau, szintén teljes tévedés. Az űrhajóban ismerkedős, vagy az egymás képességeit próbálgató pillanataik annyira feszengően kellemetlenek, amit nehéz megállni röhögés nélkül. De az igazi rettenet akkor veszi kezdetét, amikor a gonosz Dar-Benn szerepében szegény Zawe Ashton is megérkezik a vászonra, akinek a jellemrajza olyan "sokszínű", mintha egy középsős óvodásnak akkor kellett volna hazaindulás előtt gyorsan kitalálnia, miután kiszaladgálta magát az udvaron, de már az ajtóban várják a szülei.

De a forgatókönyv nem vele bánt el a legcudarabbul, hanem Nick Furyvel.

„Szerintem mindenkinek, aki azt mondja, hogy nem szereti magát a filmjeiben visszanézni, abba kellene hagynia a hazudozást.” – mondta egyszer Samuel L. Jackson. Így a Marveleket végig szenvedve megkérdezném tőle, hogy mit gondol a fenti kijelentésének az érvényességéről? Vagy ha megnézte magát miként értékelné a látottakat? A karakter, a szövegek, amiket elmondatnak vele egyszerűen méltatlan SLJ-hoz. Egyik pillanatban a mindent tudó generális, a másikban meg a tehetetlen pipogya és még csak megtippelni sem lehet mi hozza a karakterében a szélsőséges változásokat. De nem csak egyszer, hanem folyamatosan!Lehetne azon kattogni, hogy a katasztrofális végtermékért a rendező-forgatókönyvírót, Nia DaCostát, vagy a MCU mindent kontrolláló mechanizmusát kell hibáztatni, de a rendezőnő filmográfiája jelenleg még nem olyan erős, hogy azt gondoljuk ő igazán jót akart, csak hát a merkantilista Marvel nem hagyta érvényesülni a rendezői koncepcióját. A Marvel meg egy 15 év alatt harminc+ filmmel 30 milliárd dollárnál is többet termelt gépezet, amely érthetően elég magabiztosan tudja állítani mit és hogyan szeretne a filmjeiben. De, hogy valami nagyon félrement a forgatás alkalmával azt elég jól példázza: ez lett a MCU legrövidebb filmje! Lehet érdemes lenne megnézni a kimaradt jeleneteket, mert azok hátha szórakoztatóbb filmet eredményeznek, mint ami végül mozikba került.Az eddigi 32 MCU filmben igen egyértelműen az univerzum megmentése volt a cél az azt elpusztítani akaró erőkkel szemben, de most olybá tűnik a szuperhősöknek olyan erőkkel kell szembenézniük, amikre nincsenek felkészülve. Ha ezen az úton haladnak tovább, akkor a Marvel hősei menthetetlenül az érdektelenség homályába fognak veszni, ahonnan még a MI által átírt forgatókönyvek segítségével sem biztos a visszaút az élvonalba. Bob Iger Egér-vezér nemrégiben arra tett ígéretet, hogy a jövőben a mennyiség helyett ismét a minőséget helyezik előtérbe. Kérdés mennyire késtek el a döntéssel? A MCU-filmes naptárban 2024-re egyelőre a Deadpool 3. tűnik biztosnak, ahol az első két rész szinte majdnem dollárra azonos bevételeket hozott – 782m, 785m –, de ott elég határozottan sikerült tartani a vonalat és Ryan Reynolds karakteréhez foghatóan szórakoztató szuperhőst nem nagyon tudunk mondani. A Marveleken én így is röhögtem, sokat, de csak kínomban, ami biztos nem volt az eredeti koncepció része. Csak remélni tudom, hogy a MCU számára kijózanító lesz ez a bukta és a jövőben visszatérnek arra az útra, amelyen haladva megkerülhetetlen szórakoztatóipari konglomerátummá váltak. A hiba benne van a rendszerekben, a SW birodalom is „adott nekünk” egy Jar-jart, de szerencsére az sem tartott sokáig, időben jött a korrekció.

Az MCU az idén lépett az ötödik fázisába. A számmisztika szerint az 5-ös spirituális jelentése az utazással, mozgással foglalkozik, valamint az instabilitást, a kiszámíthatatlanságot, valamint a radikális változásokat is magában hordozza. Szerintem a MCU most az instabilitás és a kiszámíthatatlanság fázisában van, így most nagyon hamar a radikális változások korszaka kell jöjjön - remélem!