2022. már 30.

And the Slap goes to…

írta: Filmszakértő

A 94. Oscar-díj átadó szerintem.

Mindenekelőtt hatalmas GRATULÁLOK! Sipos Zsuzsannának, és a munkatársainak - és persze Patrice Vermette-nek -, az újabb magyar Oscar-díjért. Jó büszkének lenni a sikerükre!Gratulálok Szántó István séfnek is, aki Wolgang Puck csapatában magyar ételeket készített a Governors Ball menüjéhez! Szívderítő, hogy honfitársaink a színpadon és a kulisszák mögött is fontos sikereket aratnak a filmvilág fellegvárában!
Részben magyar sikernek könyvelem el Mac Ruth, szintén a Dűne kapcsán kiérdemelt Legjobb hangért kapott Oscar-díját is, aki Budapesten él és dolgozik, családja magyar és beszéli a nyelvünket.

A Dűne Oscar-díjas hangmérnök csapata: Doug Hamphill, Theo Green, Mark A. Mangini, Ron Bartlett és Mac RuthWill Packer producer fogadkozásai és ötletei, valamint a részben sztár-alkotók közreműködése ellenére ismételten nem sikerült látványosan megújítani az Oscar-díjátadót.
Amikor még a ceremónia előtt a Vörös szőnyegen egy rövid interjúra elkapták Packert elhangzott egy olyan mondat tőle, amit nem találtam szimpatikusnak és elgondolkodtatott. A riporter azt kérdezte tőle: A keresztapa jubileuma kapcsán miként tudta elérni a Coppola-De Niro-Pacino hármasnál, hogy a színpadra lépjenek? A válasz kb ennyi volt: Annyi pénzem van, hogy azzal bárkit, bármire képes vagyok rávenni. (Azt most tegyük félre, hogy De Niro, annak ellenére, hogy a trilógia megkerülhetetlen figurája, az első részben nem is szerepelt. A keresztapa II, amelyért első Oscarját is kapta, 50 éves jubileumára még 2024-ig várni kell.)Ez a mentalitás súlyosan rányomta a bélyegét a showra. Ha valaki az összesen nyolc Oscart kiérdemlő három Hwood-i „intézmény” kapcsán csak a pénzt tudja felhozni indoknak az nagyon karcsú. Szégyenletes. Még ha úgy is van, ahogy mondja – bár nehezen hiszem, hogy külön gázsit kértek volna a gálán való fellépésért, ahol a két színész kvázi szóhoz sem jutott –, akkor is szerencsésebb lett volna a tiszteletről, a film és az alkotók fontosságáról beszélnie. A producer fenti kijelentése, majd azt követően a show egésze, csak megerősítette: az Oscar-díjátadóból teljesen kiveszni látszik az elegancia, a fennköltség, a másik alkotó és a filmek irányába érzett, mutatott tisztelet. (A csattanón felül is.) Vállalom a konzervativizmusom ebben a tekintetben, noha nyitott vagyok az újító szándék felé is, csakhogy a fent említett értékek helyébe ezúttal sem kaptunk újakat. Az újításra tett kísérletek csak elvettek a korábbi örökségből és tovább erodálták azokat az értékeket, amit sokan még az Oscar-nak tulajdonítunk. Az egész este olyan hangulatú volt, mintha egy ’90-es évekbeli közepes MTV Movie Awards keveredett volna egy rosszul sikerült GG-vel, ahol a díjátadók is és a meghívottak is csak az utolsó pillanatban értesültek a rendezvényről.
Mintha nem lett volna rendesen lepróbálva műsor. Szembeötlő kamera hibák, szövegtévesztések sora, rosszul választott zenék…

De nézzük részletesen mikre is gondolok.

Azzal, hogy nyolc díjat a show előtt adtak át, alapvetően nem volt baj. A közönség többsége nem hiszem, hogy hiányolta az így díjazottak színpadra vonulásait – na jó mégis, mert Sipos Zsuzsannát mi is néztük volna még – de mivel a háromórás műsoridőt, amit szerettek volna ezzel elérni, nem sikerült tartani, így minden hiábavaló volt. Ezután még több kritika záporozik már most az Akadémiára a csorbítás miatt. Persze, ha ezt a rövidítést nem lépik meg, még hosszabb lett volna a show. Továbbra is azt mondom, hogy időt spórolni pl a betétdalok összevonásával lehetne a leginkább. Kapásból 13-17 perccel lehetett volna rövidebb az idei show, ha a jelölteket egy jól sikerült remixben adták volna le.

A színpadkép és a látvány fantasztikus volt. David Korins megint elkápráztató munkát végzett. Ami engem egy picit zavart, az a színpad előrenyúló része volt, amit hagyhatott volna némileg nagyobbra, mert a beszélők mögött folyamatosan szoknyák igazgatását és a lelépés veszélyére figyelmeztetést láthattuk a színpadi segítőktől.
Az, hogy a Dolby Theater nézőtere átalakult és az első rész asztalnál-ülősre változott, alapvetően tetszett – de talán túl fesztelenre sikerült, mint később láthattuk. Érdekes volt figyelni, hogy kinek járt süppedős karos fotel, és kinek csak szék; és kik voltak azok, akik csak a zsöllyén kaptak helyet. Ezzel a megoldással viszont lényegesen kevesebb prominest lehetett beültetni az első sorokba, ami meg is látszott a sztár-felhozatalon. Azzal hogy kevesebb a résztvevő híresség, a stúdiók/gyártók bukják a legtöbbet, mivel korábban a „futottak még” kategóriák átadói között és a nézőtéren is olyan neveket köszönthettünk, akik az év elkövetkező részében fontos(nak vélt) filmek arcai voltak. Ez most teljesen elmaradt.A Williams nővérek által felvezetett Beyoncé-kezdés látványos volt, de jobban örültem volna, ha az ikonikus teniszpályán előre felvett produkciót Beyoncé a színpadon fejezte volna be, nagyobb lett volna a lelkesedés.
A három műsorvezető komoly csalódás volt számomra. Nyitómonológjukat, ami valójában triológ volt – és ahol Wanda Sykes kétszer is a saját poénja megmagyarázására szorult=ciki – ritmustalannak és vontatottnak éreztem. Sykes A kutya karmai közt poénján tudtam csak elmosolyodni. "Háromszor néztem meg a filmet, de még csak most tartok a felénél" - mondta. Amikor filmkaraktereknek öltözve később visszatértek - Wanda Sykes Williams apukának öltözve, Regina Hall Tammy Faye-nek, Amy Schumer pedig a plafonról lógva Pókemberként - az inkább kínos volt, mint szórakoztató. A pizsamás elköszönésük meg a Kunsághalápi Építőtábor Ki, mit tud? „fináléja” is lehetett volna 1978-ból. Szánalmas. Ezen kellett volna nevetni, szórakozni?Az Oscar-nyitó műsorszámnak önmagában is érvényes szórakoztatóipari produkciónak kell lennie, nem pedig feszengve, rosszul elmondott – részben – magyarázatra szoruló poénok súgógépről való felolvasásának! A mostani szervezők vajon látták pl. Billy Crystal bármelyik nyitóját? Mondjuk ezt? Micsoda színpadi jelenlét, elegancia, precizitás, tempó a poénoknál; hogy azokról a zseniális pillanatairól ne is beszéljünk, amikor beleforgatta magát a jelölt filmek jeleneteibe! Mennyivel fejletteb ma már a technika az ilyen montázsok gyors elkészítéséhez, mint 15 évvel ezelőtt? Ha van rá szándék szinte azonnal lehet vicces jeleneteket kreálni, ahogy pl. James Cordenék is tették a díjátadó után fél nappal. De, ha már, az idén az afro-amerikai kultúra elemei kerültek beemelésre a műsor valamennyi szegmensétől kezdve a Governors Ball menüjéig, akkor akár rappelhettek is volna egyet a hölgyek. Jut eszembe: #SnoopDoggforOscarHost!

Ehelyett, hogy csak egy bizarr dolgot említsek, Regina Hall ultra gagyi módon „szexuális kapcsolatra utalgatva” privát Covid-tesztre hívta a szerinte legszexibb férfiakat a közönség soraiból (Bradley Coopert, Tyler Perryt, Timothée Chalamet-et és Simu Liu-t), majd letapizta még Josh Brolint és Jason Momoát – aki ezt követően igen jól hallhatóan böfögött egyet a mikrofonba. Az Oscar-díjátadón. A színpadon! Gratulálok. (NEM!) Ha Regina Hall poénját egy férfi műsorvezető tette volna meg a női vendégekkel, felháborodás nélkül megúszta volna? Aligha.
Az ABC-nek meg kellene már hoznia azt a döntést, hogy ne csak a hozzájuk köthető személyek közül válasszon műsorvezető(ke)t. Számos kiváló esti show műsorvezető van az amerikai TV-s piacon az ABC érdekkörein kívül is. Ha a nézők legalább kétszer nem nevethetnek fel és/vagy sírják el magukat Show-n a két reklámszünet között, az egész produkció kudarcra van ítélve.Amikor végre jöttek a díjak, akkor némileg kisimult a show. A korábbiakkal részben szakítva a díjátadók bevonulásához DJ D-Nice szolgáltatta a zenét. Azt nem teljesen értem H.E.R. és Daniel Kaluuya bevonulására miért a TOTO „Africa” dalát, majd az Argentin származású Stephanie Beatriz esetében Madonna „La Isla Bonita” latin dallamait választotta? Tényleg ennyire sikerült csak kreatívnak lenni?
A zenei hagyományokkal való szakítás is csak részben hozott jó eredményt. A sztárzenekar feleslegesen vonta el a figyelmet a filmhez köthető fellépőkről. Maximum Respect Sheila E., Prince, Madonna, meg minden, de egy 65 éves ütőhangszeressel a fiatal nézők kegyeiért versenybe szállni biztos jó ötlet?
Tony Hawk, Kelly Slater és Shaun White kiváló sportemberek, de az Oscar színpada láthatóan nem az ő terepük, különösen akkor nem, ha hárman csak egymásra vannak utalva a színpadon. És mi közük a James Bond-filmekhez? A meghívásuktól azt remélte bárki is, hogy több gördeszkás és snowboardos fiatal fog Oscart nézni? Tényleg? Ahogy a hozzászólásokat elnézem, nagyon nem! De tegyük fel mégis jó az ötlet, akkor inkább ismert arcokkal raktam volna őket párba, akik a színpadon is tudtak volna „segíteni nekik”. Tony Hawk-Ryan Reynolds, Kelly Slater-Michael B. Jordan és Shaun White-Bradley Cooper párosok sokkal izgalmasabbak lettek volna.Amikor Amy Schumer „a slap” után visszatért és próbálta oldani a feszültséget, azt mondtam magamban, végre valami spontán, és jó. Majd hirtelen, azt követően, hogy egy feleséget ért félreérthető poén után egy férj elvesztette a józaneszét a teremben, statisztának titulálja Kirsten Dunstot, felállítja a férje mellől, kamerán kívülre tereli, leül a helyére majd egy kérdés-válasszal még a férjnek, Jesse Plemonsnak is beszól, majd felkonferál. Vazze’! Lehet, ez volt megírva, de a történtek után elegánsabb lett volna kihagyni egy ilyen poént!Számomra Liza Minnelli örökre Sally Bowles marad a Kabaréból. Az az energia, lendület és drámaiság, amit abban szerepben nyújtott örök és megmásíthatatlan. Hogy ezt a legendát miért kellett dehonesztálva egy tolókocsiban betolni a színpadra, majd a kezébe papírlapokat adva félig bénult arccal szöveg felolvasására kérni, fel nem foghatom. Még úgy is, hogy öröm volt látni az arcát a CODA bejelentését követően, de ettől még nem gondolnám, hogy az ikonikus sztárok és a közönség számára is előnyösek az ilyen szembesülések az idő könyörtelen múlásával. És azután, hogy az Akadémia jelölői A Gucci-ház alakítása kapcsán teljesen figyelmen kívül hagyták Lady Gagát, tényleg ő volt a legnagyobb sztár, aki Minnellivel az est legfontosabb díját átadhadta? És ezt így, hogy?

A múltba révedés egyébként is központi eleme volt a shownak. A keresztapa 50 éves jubileumát értem – elvégre jön a sorozat is hamarost – de a Zsákolj, ha tudsz 30 éves jubileumára felhívni a figyelmet számomra eléggé ellentmondásos.A Rosie Perez, Wesley Snipes és Woody Harrelson személyével megidézett film 1992-ben csupán a 16. legnépszerűbb volt, és sem filmtörténetileg sem kritikailag nem volt emlékezetes. Ugyan abból az évből az Egy becsületbeli ügy (egy afro-amerikai és egy fehér katona igazságáért „harcolnak” benne, haló!), az Elemi ösztön (Sharon Stone mindig nyerő) vagy a Több, mint testőr (egy afro-amerikai sztárt védelmeznek benne, haló-haló) is sokkal nagyobb ovációt váltott volna ki a tömegből. Uma Thurman, John Travolta és a tiszteletbeli Oscar-díjas Samuel L. Jackson triója jó gegg volt, de a Ponyvaregény 28 éves jubileuma vajon milyen érvek mentén szorult most ünneplésre? Samuel miatt? Ha igen, akkor Danny Glower is színpadra léphetett volna, elvégre ő is tiszteletbeli Oscart kapott és a Halálos fegyver 3. 1992 negyedik legnépszerűbb filmje volt. A kasszáknál kétszer többet hozott, mint a Zsákolj, ha tudsz.
Sorolhatnám még, pl. az elfuserált közönségszavazat bejátszásait, vagy hogy a Komárom szülötte, Ivan Reitmanra miért a Juno filmje kapcsán emlékeztek meg - mert 15 éve mutatták be, de akkor is -, de itt feladom.

Jöjjön, ami tetszett – bár ebből sajnos nem volt sok.

Nálam a Show-t a Minarival tavaly Oscar nyert Youn Yuh-jung vitte el. A Legjobb férfi mellékszereplőt felvezetve arról beszélt, hogy tavaly mindenkit kijavított, aki rosszul ejtette a nevét, és most, amikor neki kell számára nehezen kimondható neveket mondania, előre elnézést kér minden érintettől. Majd miután Troy Kotsurnak átadta a szobrot rögtön vissza is vette, hogy Kotsur „beszélni tudjon”. A kettősük minden idők legemlékezetesebb Oscar-pillanatai közé került, nálam.Sean „P.Diddy” Combs lendületes – vélhetően és látszólag sem előre megírt – őszinte és fontos beszéde, ahogy Will Smith érthetetlen akciója után visszaterelte a showt az eredeti kerékvágásba. (Nyilván nem járhatott maradéktalanul sikerrel, de a kármentés megkezdésére és a pillanatnyi sokk feloldására pont megfelelő volt.) Ez alkalommal is az In Memoriam összeállítás volt az, amelyik méltó volt a korábbi Oscar-díjakhoz. Az, hogy néhány elhunyt munkásságára külön is kitértek új és követendő megoldás volt.A CODA lett a legjobb film! Ez rácáfol minden marketing eszközre, amivel megpróbálták a jelölt filmek többségét ránk erőltetni. Az első Legjobb film Oscar, amit kábelszolgáltató vihet haza, és ez (már megint) nem a Netflix, hanem az Apple TV+, de ez mégis egy olyan film, aminek szíve, lelke és könnyen befogadható felemelő üzenete van, ami utat talál az emberekhez. Bárhol a világon. Az olyan időkben, amikor láthatóan személyes és társadalmi értékválság(ok) vesznek minket körbe, pont az olyan pozitív filmekre van szükségünk, mint a CODA. Az olyan történetekre, amelyek kiutat mutatnak mindabból a rosszból, amivel naponta szembesülhetünk. És ez már önmagában nagy érdem. Az, hogy Oscart is ér a fröcsögő vér, és furgonmagány után, számomra külön örömteli.Packer a díjátadót követően azt írta profiljában, hogy büszke a 94. Academy Awards megvalósítására. Szerinte pont olyan lett, mint amilyennek szerették volna, és szívből köszöni az összes résztvevő áldozatos munkáját. A siker közös!
Értem én, hogy hivatalból ezt "illik" mondania, de azért a realitásokra nem ártott volna legalább egy picit reflektálnia az összefoglalójában. A tavalyi rekord-alacsony nézettségről némileg sikerült visszapattanni, de hogy jó úton jár az esemény megújulása, azt hiba lenne kijelenteni. Meglepődnék, ha jövőre is Packert és csapatát bíznák meg a rendezéssel. Bár még ez is megeshet. Az Akadémia a nyáron új elnökséget választ. Packer, lehet az Akadémiát is megveszi kilóra és a jövő évi show nagy újítása az lesz, hogy a kategóriák jelöltjei a Dolby közepén felállított ringben fognak egymással megmérkőzni a szobrokért.

És külön a történelmi pofonról.

Új értelmet nyert a We Will ROCK You kifejezés.
Soha ne üss meg egy komikust a poénjáért! Ha ez nem így lenne, Ricky Gervais már az első GG nyitómonógját sem élte volna túl.
Rock 1995-ben szerepelt a Kaliforniába jöttem sorozatban – állítólag Smith meghívása nyomán. Az interneten igen sok jel utal arra, hogy azóta is jóbarátságban vannak. Voltak?
Chris Rock 2009-ben alkotója volt a népszerű Good Hair dokumentumfilmnek. Szóval lehet mondani eléggé képben van azzal, hogy az afro-amerikai közösségben a női frizurának micsoda jelentősége van.
Jada Pinket Smith haj-problémája eléggé népszerű témának mondható az Amerikai közbeszédben. Néhány nappal az Oscar előtt egy hosszabb videót közölt a leborotvált haja kapcsán a Tik-Tokon, amely igen nagyot ment ott (is). A videóban olyanokat mondott, hogy elege volt már abból, hogy a frizurájával meg kellett felelnie divatirányzatoknak és a haja természetessége ellen kellett cselekednie számtalanszor. A #hairjourney, #iamnotmyhair hashtagekkel és a „be proud of your crown” (légy büszke a koronádra) kifejezéssel megjelent videót úgy zárja „Nem érdekel, mit gondolnak az emberek erről a kopasz fejemről. Mert tudjátok mit? Imádom!” De beszélt erről már korábban az igen népszerű Emmy-díjas Red Table Talk című TV-showjában is és szinte az összes média felületén egyaránt. Felmerül a kérdés: Will Smith nem tudja miket posztol, nyilatkozik a felesége?
Ha meghívnak az Oscarra, netán jelölt is vagy, számíthatsz rá, hogy poén céltáblája leszel. Ez része az „shownak”. Vannak, akik bármire hajlandóak, hogy egy ekkora eseményen céltáblák lehessenek! Leo DiCaprio ott sem volt, mégis milyen durva poént kapott a barátnőire vonatkozóan.
Chris Rock nyelve mindig is csípősebb volt az átlagnál. Amikor 2016-ban az Oscart vezette akkor is volt egy poénja, amelyet Jadának és férjének „címzett”, akik abban az évben az #OscarsSoWhite mozgalomra hivatkozva az esemény bojkottjára szólítottak fel. Rock akkor Rihanna bugyijával húzott köztük párhuzamot, mondván, ahogy ő oda, Smith-ék az Oscarra nem kaptak meghívást.
Chris Rock a 94. Oscaron Jadára mutat és azt mondja: „Jada, szeretlek. Alig várom, hogy a G.I. Jane 2.-ben lássalak. Rendben?”
Amikor a mondat elhangzik a kamera, ahogy az az Oscaron többnyire lenni szokott, a poén céltábláját mutatja. A képen Smith harsány nevetése és Jada némileg fintorgó arcát látni. Majd a rendező visszavág Rockra, aki beszél tovább.
Ezután jön a Csicskalángos!
Chris Rock próbálja oldani a feloldhatatlan helyzetet. Miközben Smith önelégülten visszavonul a helyére.
Will Smith a székből eltorzult fejjel üvöltve az Oscar közvetítések leghosszabb kisípolását eredményezi.
Majd ezt megismétli.
A Dolby Theater közönsége bátran kussol!
Lehet mondani Rock poénja sértő volt – szerintem nem, de nem tisztem nekem eldönteni – de Smith reakciója teljességgel védhetetlen. Ha a sértő poént végképp nem tudta volna feldolgozni, a helyén állva felszólítja Rockot, hogy a felesége betegségére való tekintettel a poént vonja vissza és helyben kérjen bocsánatot . Ha ezt tette volna, a Legnagyobb király lehetett volna! Standing ovation mellett. Rock nyilván mondott volna erre is valami poént, de morálisan alul maradt volna Smith-ékkel szemben, viszont most pont fordított a helyzet.
Az eset után kb. 20 perccel a többség állva tapsol Will Smithnek az Oscar-jához, amit egy olyan apuka megformálásáért kapott, aki folytatólagosan abuzálta gyermekeit. A filmben alakított apukával a lányai ugyan nem szakították meg véglegesen a kapcsolatukat, de a mérkőzéseiken a családi páholyba már igen régóta nem hívják meg. Ahogy az Oscar-díjátadón sem jelen(hetet)t meg.
Smith a köszönőbeszédében a helyszínen (őszinte?) könnyek között bocsánatot kért, az Akadémiától kétszer is, de nem mindenkitől. Sok mindenkinek hálálkodott a szoborért és a karrierjéért, de ahogy emlékszem, a feleségét pont nem említette.
Smith a hivatalos Oscar fotózáson nem jelent meg, ahogy a Kormányzói Bálon sem, de a Vanity Fair partyn már láthatóan remekül bulizott szobrával a kezében, mintha minden a legnagyobb rendben ment volna.
Egy nappal az eseményt követően hivatalos úton bocsánatot kért Rocktól is és maximálisan elítélte a cselekedetét. Ez vélhetően az ügynökei nyomására és a szponzorai felháborodásának a csillapítására tett kármentés.
Vannak olyan vélemények, amelyek szerint Smith cselekedete abszolút követendő lenne. Az egyik díjátadó hölgyet kifejezetten büszkeség töltené el, ha hasonló helyzetben a párja pont így vett volna elégtételt, ha valaki őt teszi meg egy poén céltáblájának.
Az Akadémia nem hagyhatja az esetet következmények nélkül. Példát kell statuálniuk. Ez szükségszerű és elkerülhetetlen – hogy egy klasszikust idézzünk. Külön levélben jelezték a tagságnak, hogy a március 30-i elnökségi ülésen, ahol minden elnökségi tagnak kötelező a megjelenés, az esetet tárgyalni fogják, de az eset súlyához szükséges körültekintő döntés akár heteket is igénybe vehet.
Hogy az eset megrendezett lett volna? Van olyan elvetemült döntéshozó, aki egy ilyen ötlettel a válságból kilábalni akaró ceremónián akar segíteni? Van, aki szerint jövőre lesznek olyanok, akik azért ülnek a képernyő elé, mert hátha megint jó bunyó lesz?
Ezen felül azt is kockára meri tenni, hogy ha valóban megrendezett volt az eset, akkor az nem fog kiderülni?
Azért, mert per pillanat nagy a médiavisszhang az hatással tud lenni a jövő évi nézettségre? Kizárt.
Hogy az egész helyzetről Jada Pinket Smith valójában mit gondol, azt még eddig nem sikerült megtudjuk.

Hogy az eset milyen hatással lesz Will Smith karrierjére azt most még nehéz megjósolni. Emlékszünk Janet Jackson és Justin Timberlake 2004-es Super Bowl Halftime Show villantására? Vagy ott volt Zinédine Zidane, aki a 2006-os foci-VB döntőjében hasonló durvaságért kiállíttatta magát. Egy kis időre eltűnt a közvélemény elől, de miután visszatért, sikert sikerre halmoz és köszöni jól van. A drukkerek is megbocsájtottak neki.
Mel Gibson a letartóztatásakor a rendőrautóban előadott verbális ámokfutását követően egy időre persona non grata lett Hwoodban, de most már újra feljövőben van, és látszólag töretlenül halad tovább a karrierje.
Johnny Depp a közelmúltban az imidzsével nem pont összeilleszthető tettei miatt válni is kényszerült. Egymást követően vonták vissza az együttműködési szándékokat a tervezett filmjeivel kapcsolatban és jelenleg nem tanácsos vele együtt mutatkozni a Hwood-i szóbeszéd szerint. De vajon ki tudja meddig?

A Will Smith-Chris Rock eset végső tanulságát még nem lehet látni, de a jelenlegi állapotot tökéletesen foglalta össze Denzel Washington, aki a következőket mondta Will Smithnek az akcióját követően: „In your highest moments, be careful, that’s when the devil comes for you!” (A legmagasztosabb pillanataidban legyél körültekintő, ilyenkor jön érted az ördög!)

Mennyire igaza van Denzelnek!

És végül néhány kép a Governors Ballról - ahol látszólag olyan volt a hangulat, mint minden évben.