Napóleon
Ridley Scott rendező és Joaquin Phoenix első és második közös filmje között eltelt 23 év. Meg se látszik, mondhatnánk, de nem lenne valós a kijelentés.
Ridley Scott továbbra is maradt az, aki volt, egy korszakos filmrendező zseni, aki páratlan vizualitással képes, a nézőket a moziszékekbe ragasztó történeteket elmesélni – ha van kedve hozzá, mert hát a G.I. Jane és a Jogász filmjeit sem lehet meg nem történtnek nyilvánítani. Míg Joaquin Phoenix, akit pont az első közös filmjük, a 2000-ben készült Gladiátor emelt be az A-ligába és az első Oscar-jelölését hozta meg számára mára „felért” a rendező mellé. Három további Oscar-jelölést és egy szobrot tudhat azóta magáénak és mára generációja meghatározó színésze lett. A karrierjét többszörösen felfüggesztő és újrakezdő Phoenix az utóbbi időben előszeretettel bújik nárcisztikus szociopaták bőrébe a filmvásznon, ...
Bármennyire is meglepő, de minden idők legnagyobb akcióhőseinek egyikéről még nem készült „hivatalos” dokumentumfilm. Ennek a hiánya talán azért nem tűnt fel, mert az élete, a Rocky 1976-os megjelenése óta – kb. félévvel korábban, mint a StarWars-univerzum született meg a Sly-univerzum 😊 – a bulvárlapok célkeresztjében van az élete. Ezek alapján joggal alakulhatott ki bennünk az a fals kép, hogy amit a most 77 éves legendáról eddig nem tudtunk, azt nem is érdemes tudni. A róla, vele készült első hivatalos dokumentumfilmje – melynek executive producere is – egy eddig kevésbé ismert képet mutat meg, mely meglepően közvetlen, őszinte, kitárulkozó és ettől elképesztően motiváló is. 
Mondanám, hogy a macskák nem hoznak szerencsét mostanában a filmvásznon, mert a Cicaverzum is elég gyászosan teljesített – négy hét után még nem érte el a húszezer nézőt – és a Marvelek filmben is központi szerepet alakítanak a macskák, cicusok, de hiba lenne a doromboló négylábúak nyakába varrni a buktákat. Bár a Fekete Párduc 2. környékén már egyértelműen érezhető volt az a „tűnet”, amely most markáns sokkot okozott a mozipénztáraknál, így ennek következtében a MCU helyében a doromboló és a mekegő négylábúak alkalmazását a jövőben erősen hanyagolnám a filmekből. 
Azt már az elmúlt években többször meg kellett tapasztalni, hogy ha a magyar filmvígjátékokkal szemben voltak is elvárásaink, azokat a vásznon látottak fájdalmasan alulmúlták. Címeket most nem is sorolnék már. A lista bővült egy újabbal: Cicaverzum. 
„Nem állítjuk, hogy a tervezett projektek ugyanolyan nagy sikerek lesznek, mint a Barbie, de ugyanazt a megközelítést, ugyanazt a lehetőséget és ugyanazt a módszertant ...