A WGA végre megállapodott a gyártókat és producereket tömörítő AMPTP-vel (a képen világosabb kékben, sok foggal) így a Hollywoodot, és a vele kapcsolatos valamennyi filmes tevékenységet blokkoló sztrájk 146 nap után véget érhet. A WGA (narancssárga-fehér színekben) tagságának még áldását kell adnia a tárgyalók által elért/kialkudott eredményre, amely döntéshez majd igazodik a SAG-AFTRA (sötétkék-fekete-sárgauszony) tagság is. Ha ez megtörténik, akkor minden író visszaülhet a klaviatúrájához és minden színész indulhat a smink felé, mert az elkövetkező három évben béke honolhat a felek között – látszólag. A munkarend a jövő év elejére vissza is térhet a megszokott kerékvágásba.

Azonban. De. Viszont.

Figyelve a MI egyre nagyobb térnyerését, és azt, hogy a nagy tech-cégek miként lépnek be ebbe a versenybe, azt vélem, a most kialkudott hároméves periódust az aranykor utolsó és lezáró fejezetének fogjuk értékelni majd, ha évtized(ek) múlva visszatekintünk. De inkább ne legyen igazam.

Csak remélni tudom, hogy független, saját elgondolásaikat, történeteiket mozgóképekkel elmesélő alkotók a jövőben is lesznek, és az MI az ő segítségükre is lesz a megvalósításban, mint a sampling technika a zenészek DJ-k számára; abban már kevésbé vagyok optimista, hogy ha kreálnak is valami különlegesen figyelemre méltót akkor az miként fog tudni a szemünk elé kerülni? Ne legyenek illúzióink a nagy cégek által üzemeltetett platformok könyörtelenül a MI „megmondások” uralma alá fognak kerülni, ahol csak a bevételek maximalizálása lesz a cél. Saját gyártású a saját gyártásúval fog náluk „versenyezni”. Független produkcióval kísérletezni nem nagyon lesz kedvük. (Max lokálisan, ahogy erre most is van példa.) Ha netán mégis kísérletezni támadna kedvük előtte megnézetnék az „árút” MI-val és annak a véleménye alapján döntenének a szélesebb forgalmazásról. (de inkább nem fognak.)

Már eddig is megfigyelhető, hogy a kis és középkategóriás filmek szenvednek a már most érvényes „üzletpolitika” hatásától. Az önálló hangok, az egyedi történetek egyre kevésbé fognak megtalálni minket. Felszámolódnak a „művészmozik” és velük az őket kiszolgáló forgalmazók is. Mondhatnám, majd a nyílt platformokon keresztül a közönség felkapja, ami jó, és úgy kerül elénk, de a buborék hatás ott is egyre kikerülhetetlenebbül érvényesül. Ott is leginkább csak olyan „portéka” kerül majd a szemünk elé, amiről azt gondolják szeretjük, és „pont egy ilyet akartam most megnézni”.

Ha szembe találod magad egy cápával és azt mondod "Utálom a cápauszony levest!", vajon elnézőbb lesz veled?