Először is a díjakról általában.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Hiába mutatta meg a Barbie kapcsán a mozikba (még) ellátogató közönség, hogy milyen filmekre kíváncsi, a „nagy rendezők” továbbra is hosszúra nyújtott politikai példabeszédekkel akarnak „szórakoztatni” bennünket, amelyekben egyre erősseb a személyes, ha úgy tetszik a szerzői hangvétel, amely korábban nem volt jellemző a Hwood-i filmekre. Hiába voltak a jelöltek között női rendezők által jegyzett kimagasló alkotások is, az Oppenheimer öt díja azt mutatja, az álomgyárban még mindig messze van az „egyenlő” mérce.

A képet némileg árnyalja Justine Triet Egy zuhanás anatómiája című filmje, amely a Legjobb nem angol nyelvű film mellett a Legjobb forgatókönyvnek járó Glóbuszt is elhozta, az Oppenheimer és a Barbie elől, így a Cannes-i diadalt követően lehet Oscar-befutónak tekinteni. Remekül megírt sztori – a filmről még nem volt érkezésem hosszabban megírni a véleményem –, amelyet látva a Házassági történet jutott eszembe. Nekem mind a két film inkább egy színdarab, mert a hosszú monológok és a személyre fókuszált jelenetek kevés olyan elemet használnak fel, amitől film a film, de a sztori a gondolatiságának erősségéhez nem fér kétség.

A nem túl jól sikerült magyar című Téli szünet (The Holdovers) két díja – Da’Vine Joy Randolph és Paul Giamatti – abszolút toto-gyilkos volt, de érdemtelennek nem lehet mondani. Akinek még nagyon örültem az Ayo Edebiri A mackóból, akinek köszönő beszéde az egyik legmeghatóbb pillanat volt az estén. Ennek ellenpontja volt nekem Cillian Murphy. Eleve egy nárcisztikus akarnoknak vélem, de a színpadra lépve azzal kezdeni a köszönőbeszédet, hogy „Nem rúzsos az arcom?” azért eléggé árulkodó a fenti vélekedésemhez. A felesége gratulált neki, miután felolvasták a nevét, ha rúzsos, hát rúzsos. Fordított esetben engem biztosan nem zavarna, hogy a feleségem rúzsa ott van az arcomon. Valószínűleg a PR ügynököm is gratulált volna utólag, mert a világsajtót azonnal bejárta volna a fotóm, hogy rúzsos arccal vettem át életem első GG-díját. A hivatalos fotóra úgyis újra sminkelnek mindenkit.

• 
• 
• 

Maga a Show, külsőségeit tekintve nagyon látványos volt. Glenn Weiss keze nyoma abszolút érződött. A díjakat felvezető párbeszédek viszont nagyon kínosra sikerültek, még a Kristen Wiig-Will Ferrell féle táncolás is. Ez utóbbit sokan az est legviccesebb jelenetének mondják, nem is értem miért, mert szerintem Andra Day és Jon Baptiste felkonfjai megmutatták milyenek is lehettek volna azok a párbeszédek, amelyeket kitaláltak, de a többségnél egyáltalán nem működtek. America Ferrara és Kevin Costner párosa volt még mosolyt fakasztó, a többiek esetében csak kínos feszengést lehetett érezni.

Ami a teljes katasztrófa volt az a műsorvezető, Jo Koy személye. Ennyire nem oda való poénokat és karakter nélküli felvezetést még sose láttam egy díjátadó esetében sem. OK, hogy alig volt két hete felkészülni, ami eleve nem kifogás, mert, ha elvállalta, akkor teljesíteni kell, de az elhangzottaknál még az is jobb lett volna, ha vicceket mesél, mert attól vélhetően jobban hangulatba jött volna a közönség. Hatalmas csalódás, hogy a szezon első díjátadója ennyire karakternélküli lett miatta. Meglepődnék, ha bárhova felkérnék a jövőben ezt követően. Fontos tényező a nézettség, mely az új TV-közvetítő CBS számára is fontos fokmérő a jövőre nézve. A Nielsen korai adatai szerint átlagosan 9,4 millióan nézték a vasárnapi díjátadót, ami 49,2%-os növekedést jelent a tavalyi 6,3 millióhoz képest – amely GG történelme eddigi legalacsonyabb nézettsége volt. A növekedés biztató, de a szám még mindig elmarad a 2020-as 18,3 milliós nézettségtől, bár az igazsághoz tartozik, hogy a pandémia óta sajnos minden hasonló díjátadó nézettsége jelentős visszaesést produkált. Nem lehet számszerűsíteni, hogy a Barbie-hatás mennyi nézőt ültetett le pluszban a műsor elé, de gyanítom egy része a nézőknek rózsaszínbe öltözve izgulta végig a ceremóniát. Hiába.

És akkor most jöjjenek a ruhák.

Ha minden igaz az Oscar közvetítésében, amely egy órával korábban is kezdődik majd, csupán félórás lesz a vörös szőnyeg, amely szerintem rossz döntés. Most is kiderült, a közönség szereti látni a kedvenceit bevonulni is és a ruháikról is hallani néhány szót. Az más kérdés, hogy GG felvezető műsorbánan Marc Malkin, a Variety magazin prominense nagyon idegesítően civil és nem a műsor elé való kérdéseket tett fel és a megszólalásai között is elképesztően amatőr módon viselkedett. Még szerencse, hogy ott volt vele váltásban Rachel Smith, aki bájosan, humorral és érdeklődve kérdezett.

Először jöjjenek a párban érkezők.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Íme az urak 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A hölgyek közül először azok, akik a fekete és/vagy fehér színeket választották. 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A hölgyek, akik mertek színt is vinni az öltözködésükbe. 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Végül az én TOP10+1 kedvencem.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Fotók: Golden Globes, Vogue