Olvasom a „híreket” A brutalista filmben Felicity Jones és Adrien Brody szájából elhangzó magyar dialógusok feljavításához használt MI segédeszköz használata kapcsán. Elkeserítő mennyire nem a szakmai vélemények alakítják az erre vonatkozó közbeszédet, hanem az inkompetensektől eredő ostoba kommentek. A botránynak titulált helyzetet semmiképp sem nevezném botránynak. Van erre egy jó magyar kifejezés: Vihar a biliben!

Az egész dolog onnan indult, hogy Brady Corbet rendező és Jancsó Dávid interjút adtak a film kapcsán a redsharknews.com oldalnak, amit érdemes elolvasni, ahol kitértek rá, hogy a produkció az ukrán Respeecher nevű mesterséges intelligencia alapú hanggenerálót használta Jones és Brody magyar dialógusainak a hitelesebbé tételében. (A brit Jones és az amerikai Brody, édesanyja is magyar származásúak, a film nagy részében a karaktereik magyar akcentussal beszélnek angolul, csak néhányszor szólalnak meg a filmbeli anyanyelvükön, magyarul.) Az immár Oscar-jelölt vágó elmondta, hogy saját hangját táplálta a mesterséges intelligencia modellbe, amely aztán segített Jones és Brody karaktereinek szájából elhangzó mondatok magyar dialektusának a finomításában. „A legtöbb magyar párbeszédükben egy pici rész tőlem származik” – mondta a RedShark Newsnak. – „De természetesen nagyon vigyáztunk arra, hogy megőrizzük az alakításaik tisztaságát.”

Az interjút követően egyre másra jöttek az eljárást ész nélkül gyalázó, elítélő kommentek, amelyek az MI használatát a nézők átverésének, a filmművészet meggyalázásnak említik és még sorolhatnám. Elképesztő sületlenségeket lehet erről olvasni egyre több helyen! Hogy nem is az ő alakításuk, amit a vásznon látunk, és hogy az MI teljesen eltorzította, tönkretette a színészek munkáját. stb. Azok, akik ezeket a kommenteket like-olják, tovább osztják fennkölten szónokolva a filmművészet megóvása érdekében, azok arról tesznek teljes tanúbizonyságot, hogy egyáltalán semmi fogalmuk sincs - nem csak - a filmművészet fejlődésének valós történetéről. Vakon vannak!

A mozgókép a kezdetekről fogva a valóság látszatát keltve próbál hatást elérni. A filmkészítés első zsenije, George Melies már az 1900-as évek elején készített filmjeiben a vágás használatával olyan illúziókkal tévesztette meg a nézőit, amivel a színpadias hatástól el tudta emelni a történeteit. Nem mellesleg feltalálta és alkalmazta a ma ismert technikai vágási fordulatok jelentős részét, melyeket azóta csak tökéletesítenek követői. (Update: pontosítottam a szöveget, mert Melies esetében a technikai trükkök feltalálására és alkalmazására gondolok elsősorban. A történetmesélési fordulatokhoz az orosz expresszionisták, pl Eizenstein, és a francia újhullám adott hozzá nagyon sokat, de a történet és a filmidő viszonyának a vászonra vitelében folyamatosan születnek kimagasló, stílusokat teremtő vágók, mint pl. Joe Walker.) A mozi ennek (is) köszönhette már a kezdeti hatalmas sikereit, népszerűségét. Ahogy fejlődött a felvétel-technika és az objektívek, a perspektívával játszva a film még hajmeresztőbb képeket rögzített és mutatott be a nézők csodálatára, emlékezzünk csak Chaplin, Lloyd, Keaton filmjeire. Nem sorolom tovább.

A MI-tól félteni a filmet annyira ostoba, dekonstruktív, vaskalapos, maradi gondolkodás, mintha a szövőgépek fejlődésébe a ruhakészítés művészetének az elsorvadását, a szintetizátor feltalálásába meg a zene történetmesélő erejének a megszűnését látnánk bele.

Van néhány kommentelő, akik a MI A brutalistában történt alkalmazásán kiakadnak. Hát istenem. Szívük joga. De miért kell ezekre a kommentekre felülni???David Barbert, a Motion Picture Sound Editors szervezet elnökét a „botrány” kapcsán megszólaltatta The Washington Post, aki az interjúban kiállt Jancsó és a rendező azon döntése mellett, hogy a dialógus finomítása – a minél teljesebb nézői élmény – érdekében segítségül hívták a MI-t. Elismerte, hogy az iparágban a mesterséges intelligencia térnyerése valóban etikai dilemmát okoz, de a technológiát értékes eszköznek nevezte a hangmérnökök és az alkotók számára. „Senki sem fogja elítélni a szögbelövőt, mert ez egy hatékonyabb és új módja a feladat elvégzésének” - mondta. „A hangtechnikai szakemberek által használt mesterséges intelligencia (...) csak a legújabb eszközkészlet, amely a kezünkbe került. Nem lehet tagadni, hogy itt van, és nem lehet figyelmen kívül hagyni sem.” Ha ezt mondja egy szakavatott, akkor onnantól kezdve nem nagyon van értelme bárki más oktondiságának helyet adni a széles közbeszédben.

Biztosra veszem, hogy akik az inkompetens kommenteket posztolták, mindezeket a prediktív szövegbevitel alkalmazásával tették és nem a barlang falára karcolták fel a gondolataikat, és nem is postagalambbal küldtél el a papirusz tekercset egyik szerverközpontból a másikba.

A MI egyre több területen van jelen az életünkben, amit hiba a korlátolt kommentek mentén értelmezni. A folyamat ennél sokkal több figyelmet érdemel.Vegyük példának Jacques Audiard Emilia Perez filmjét, amely 13 jelöléssel vezeti az Oscar-esélyesek listáját. A különleges hangulatú musical főszereplőjének Karla Sofía Gascónnak – , aki már azzal történelmet írt, hogy ő az első nyíltan transznemű nő, akit színészi Oscar-díjra jelöltek – , az énekhangját szintén a Respeecher-t használva „tették helyre”. (Az is külön megér egy külön blog bejegyzést, hogy „ő az első nyíltan transznemű” jelölt, de ebbe inkább bele se megyek.) A spanyol színész énekhangját – állítólag – a francia popsztár Camille énekhangjával keverték össze, aki a film dalainak és zenéjének társszerzője volt. De ott van a most jelölés nélkül maradt Angelina Jolie is, aki a Maria teljes kampányában végig arra tett utalásokat, hogy micsoda kihívás volt számára az operaéneklés elsajátítása a szerepre történő felkészülés alatt. Nekem nem rémlik, hogy Angie tini kora óta erre a szerepre készült volna és szorgosan járt volna korrepetítorokhoz és énektanárokhoz hangképzésre. Vagy ha mégis, akkor jól eltitkolta a róla mindent tudni akaró bulvár média elől. Az operaéneklésére vonatkozó még csak utalásai is helyből a nevetség tárgyai. Számomra, legalábbis. Operát énekelni nem lehet megtanulni egy szerep kedvéért, pláne nem úgy, hogy az operaénekesnők örök etalonjának számító Maria Callas hangjára és énekléstechnikájára hasonlítson. Ez még viccnek is rossz! Az állításomban kétkedő, a kommentekből „jólinformáltak” számára idézném fel a Makó és Jeruzsálem szólást. Rami Malek kapcsán is lekesen hurrázott mindenki, hogy milyen fantasztikusan énekelte a Queen dalokat. Aki meg annak idején látta a Freddie Mercury Tribute koncertet a Webleyből, szembesülhetett vele, hogy a Queen dalokat egyedül George Michael tudta – többé kevésbé – megszólaltatni.

A témát még folytathatnám a komplett MCU látványvilágának idecitálásával, vagy a jelenleg is zajló Virtual Production technológia filmekre gyakorolt hatásaival, de inkább elengedem a dolgot.

Aki tudja, az tudja. Aki meg nem, annak hiába is mondanám.

Volt régen az a vicc: Mindenki rendőrnek születik, csak a többség elkezd óvodába, iskolába járni és az órákon is figyelni, majd eredményesen leérettségizik. A vicc ma már a rendőrt kommentelőre cserélve él tovább. És már nem is annyira vicc.

Sajnos.

Drukkolok, drukkoljunk Jancsó Dávidnak, először is február 18-ig, amikor zárul az Akadémia szavazása, majd utána március másodikáik, amikor is a – reményeink szerint – a borítékból majd az ő nevét fogják felolvasni.