A Critics Choice Association tagságommal járó szavazási „kötelezettségem” kapcsán az animációs filmek terén volt jelentősebb lemaradásom, így a szavazólapom leadása előtt ezekből volt több pótolni valóm. A Nimona már a nyár közepe óta elérhető a Netflixen, de én csak most jutottam el a megnézéséig.

A film alapjait egy képregény adja, amely egy középkorra hasonlító világban zajlik. Itt él Ballister Boldheart (merész szív), aki az első olyan fiatal, aki nem nemesi családból származva bekerült a Királynőt védelmező testőrök közé. Amikor az ígéretes tehetségű katona a széles nyilvánosság előtt felesküdne az uralkodó hűséges szolgálatára a kardjának markolata rejtélyes módon önálló életre kelve megöli a királynőt, ő pedig jobb karját elveszítve menekülni kénytelen. Rejtekhelyén műkezet készít magának és próbálja kideríteni ki állhat valóban a bűntény mögött, amely őt állítja be gyilkosnak. Ekkor bukkan fel Nimona, a segítségét felajánlva a lovagnak – akit a gyilkosság miatt nem ütöttek lovaggá –, egy olyan tinédzser, aki hangulatait megjelenítve képes bármilyen állati alakot ölteni. Ballister kételkedik a vadóc lány segítőkészségében mivel a királynő testőreként pont arra esküdött fel, hogy tőle, Nimonától óvja a Királynőt, és ha kell akár el is elpusztítsa. 

A sztori az ND Stevenson néven ismert, transznemű – amiről az I'm Fine I'm Fine Just Understand című webcomicjában is részletesen értekezik – alkotó önreflektív képregényén alapul. Nimona karakterét a 2010-es években főiskolás korában kezdte el fejleszteni, szintén webcomic formában, amely egyre népszerűbbé válva felkeltette befektetők figyelmét. HarperCollins közreműködésével megnyerte a Slate Magazin által szervezett Az év legjobb web-képregénye díjat. Majd jöttek egyre másra az elismerések. 2015-ben az USA-ban a National Book Award döntősei között is szerepelt, és a New York Times Bestseller listájára is felkerült, így a megfilmesítés lehetősége is hamar felmerült. A feladatra eredetileg a Jégkorszak-filmeket is megalkotó Blue Sky Studios jelentkezett be, akik a 20th Century Animation felügyelete alatt el is kezdték a munkát. A viszonyok jelentősen megváltoztak, amikor 2019-ben a Disney, felvásárolta a 20th Century Fox-ot, és 2021 áprilisában a pándémia következtében kialakult gazdasági helyzetre hivatkozással bezárta az animációs stúdiót. Az alkotók elmondásai alapján a Nimona rajzai ekkor már 70%-ban készen voltak. Az Oscaron csicskalángost kiosztó (egykoron volt?) népszerű színész fizimiskáját a James Bond-filmekkel, leginkább a fiatal Q karakterével keverő Kémesítve animációt jegyző Nick Bruno és Troy Quane rendezőpáros viszont nem hagyta veszni a projektet és a következő évben az Annapurna és a Netflix közreműködésével újjáélesztették azt.

A zaklatott alkotói háttér visszaköszön a kész filmen is. Áthallások és tipikus „építőkockák” sokaságából álló remix a sztori és a látvány is. A sztori egyértelműen párhuzamba állítható a képregény eredetének idején népszerű, 2013-ban Oscar-díjat kapó Merida, a bátor Disney-Pixar sikerrel – és Boudica történetét is meg lehet említeni, mint forrást. Miközben a látvány egyértelműen táplálkozik Ridley Scott 1982-es Szárnyas fejvadászának képeiből.

Attól, hogy remix még lehetne jó a Nimona, de itt is bebizonyosodik, hogy az a történetív, amit egy képregény, néhány oldalas folyamokban hosszasan kifejtve elmesél, nem feltétlenül működik filmes formában. Különösen egy központi, egymondatban elmesélhető történet hiánya nélkül. Az mindig sokat mondó, és nem a jóértelemben, ha a sztorit nyolc (!) alkotó jegyzi, mint jelen esetben. Popkulturális utalásokkal, és néhány a szülőknek kedvező poénnal itt is találkozunk, de Nimona minden eleme azon versenyzik egymással, hogy az ismert mese-klissékbe hogyan lehet belevinni a másság elfogadásának aktuális üzeneteit. Az ezen a téren tett erőfeszítései miatt a történet önmagát köti gúzsba, mert úgy épül, alakul, mintha csak olyan elemek kerülhetnének bele, amelyek a másság példabeszédéhez jobban használhatóak, mint a fordulatos, szívhez szóló mese megalkotásához.A vadóc főhős alakváltozásai remek animációs bravúrokat hoznak, de az akciók közötti „magvas gondolatok” olyanok, mintha egy szivárvány-kiáltvány vázlatából maradtak volna vissza, és azt akarják sugallani: bármilyen is a körülötted érzékelhető világ, te csakis a benned szunnyadó ezerarcú szörnyetegre hallgass! Értem én, hogy ezek a mai korok népszerű üzenetei, de ha a történelem folyamán a többség úgy gondolkodott volna, ahogy Nimona, a démon megfékezésére sokkal keményebb eszközöket vetettek volna be elődeink a most tapasztalható reakcióknál.

A filmet egy percig sem tudtam komolyan venni, és nem is feltétlenül erőltetett agitációs üzeneti miatt. Hanem, mert annyiszor váltogatta a fókuszt az érzékenyítő üzenetek és a humoros(nak látszó) akció-vígjáték elemek között, hogy végül egyik feladatát sem teljesítette be. Például az már az elején kiderül, hogy Ballistert és katonatársát Abrosius Goldenloint (arany oroslzán 😊) erős szerelmi kötelék fűzi össze, majd a Ballisternek tulajdonított gyilkosság okán ugyan szembe fordulnak egymással, de a valódi bűnös kiderülését követően végül mégis boldog csókban forrnak össze a fináléban. De ezalatt a kettősük viszonya olyan sokszor változik, hogy végül már egyik motivációjuk valóságosságában sem lehetünk biztosak. A helyzetet csak bonyolítja, hogy a Ballister mellett fickándozó Nimona szinte minden jelenetükben, annyira önző és körmönfont, amit nehéz a jó és nem pedig hátsószándékok vezérelte ármánykodó cselekedeteknek tekinteni.Ha a hasonló karakterű Kells titka (2009) vagy a már említett Merida, a bátor animácókhoz hasonlítom akkor a Nimóna alul marad, hiába néznek rám a szereplők csodásan megrajzolt tekintetekkel a képernyőről. Ha egy vadóc alakváltólány és egy összeesküvés áldozatává tett tisztaszívű lovag néhány „fontos” gondolattal megtámogatott akció/vígjátéka lett volna a sztori sokkal többet tudott volna adni a nézőinek, minden tekintetben, mint ebben a formában. Így viszont a Nimóna nem más, mint egy üzenetekkel vaskosan megtömött akciókat is tartalmazó propagandafilm, amelyben ugyan cukik a karakterek, de bántóan üresek és egysíkúak. A démonnal való küzdelem ennél komplexebb dolog, és ezt még azok a gyerekek is tudják, akik hallották az igazi mesét a hétfejű sárkányról.