A női szereplők kiválasztása is okozott némi feszültséget. A rendező közel 100 színésznőt hívott be próbára, de csak három komoly jelölt maradt végül: Sean Young, Nina Axelrod és Barbara Hersey. Fancher minden energiájával azon volt, hogy akkori barátnője Barbara Hersey (Egy hölgy arcképe) formálhassa meg Rachael karakterét, de Ridley nem igazán támogatta a javaslatot. Az élképzeléseiben Rachael sokkal inkább klasszikus szépségideál volt, folyamatosan Vivien Leigh-t hozta fel példának, amely kijelentését természetesen sem Fancher, sem Hersey nem fogadta jól. A rendező figyelmét sokkal inkább megragadta a 21 éves pályakezdő színésznő, Sean Young, aki a Szárnyas fejvadász castingjára csupán két szereppel a háta mögött érkezett, bár ebből az egyik, a Bombázók a seregnek, Bill Murray, John Candy, Harold Ramis főszereplésével Ivan Reitman rendezésében 1981 egyik kellemes sikerének volt mondható. Fancher minden eszközt bevetett Young ellen és még Deeley-t is maga mellé állította ebben a kérdésben, de hiába. „Ridley hajthatatlan volt. Ott láttam be, hogy nem érdemes vele további vitába szállnom ebben a kérdésben, amikor egyszer azt mondta: «Tudom, szerintetek zöldfülű kezdő, de a kamera számára ez teljesen mindegy. Csak az számít, hogy jól néz ki az optikában, a többit meg majd megoldom vele én.» Erre nem tudtunk mit mondani” – emlékezett vissza a producer. Scott utasította is Katy Habert, hogy az útmutatásai alapján a forgatás megkezdése előtt külön foglalkozzanak Younggal és színészmesterség gyakorlatokkal készítsék fel a Rachael megformálásával járó kihívásokra.

Pris karakterére a rendező fejében nem volt ötlet, így Jane Feinberg Casting directorra hagyatkozott, aki egy fiatal energetikus színésznőt ajánlott neki, akivel egyszer Chichagóban a Start két keréken válogatásán találkozott és nagyon megragadt az emlékezetében, amint egy flitteres csokornyakkendőben átható tekintettel beszélt hozzá. A Casting kártyáján a Daryl Hannah név szerepelt. Scott érdeklődését felkeltették a fiatal, alig 20 éves színésznőről elmondottak, aki ekkor már L.A.-ben élt, így a találkozó hamar létre is jött. A próbaterembe belépve Hannah testre feszülő tornadresszt viselt – mert az alakjára természetesen büszke volt – majd a kellékesdobozból egy szőke csapzott parókát vett elő, amit a fejére húzott, fejét enyhén oldalra döntötte és csodálkozó tekintettel odaállt a rendező elé és így szólt: „Mit szeretne, mit csináljak?” Ridley végigmérte, majd elégedett mosollyal az arcán csak annyit mondott: „Érj rá, amikor forgatunk!” Pris karaktere ott helyben megszületett.

További fontos női karakter, Zhora megformálására Joanna Cassidy kapta meg a lehetőséget. Az ő kiválasztásában fontos adalék volt, hogy valóban rendelkezett egy saját burmai pitonnal.

A férfiak mezőnyébe Ratger Hauerék mellé M. Emmet Walsh és Edward James Olmos kerültek be. Ez utóbbit, az angol szaksajtóban csak „City Speak” jelzővel illetett mondatokért zárhatjuk a szívünkbe, mivel a filmbeli első jelenetében a nemzetközi filmtörténelem legtöbbet kutatott és magyarázott magyar kifejezéseit mondta a kamerába. De erről később.

A stáb lassan összeállt, a forgatás megkezdésének az időpontját 1981. január 21. szerda reggelre tűzték ki, de az első „bomba ekkor robbant”, a finanszírozás ugyanis teljesen szétesett. Az eredetileg tervezett 12 millió dolláros költségvetésről már az előkészületekkor tudni lehetett, hogy nem lesz elég, és már a 20 millió átlépése volt a küszöbön, amikor Filmwaysról kiderült, hogy az eredetileg tervezett költségvetésnek is csupán csak a negyedét tudta összeszedni. Deeley őrjöngve bontotta fel velük a szerződést, mindössze két hete maradt a pénz összeszedésére. A producer őrült játszmába kezdett, miközben Ridley is magán kívül volt. Tudta, a Michael által bevonni tervezett befektetők nem fogják biztosítani számára azt a mozgásteret, amit eredetileg tervezett, és ez sajnos nagyon is reális fenyegetés volt. A producer először Alan Ladd Jr.-nál, a Warner akkori fejesénél járt ki 7,5 millió dollárt a forgalmazói jogokért cserébe, majd ugyanennyit sikerült kapnia Run Run Shaw Hong-Kongi mágnástól, akinek még azt is megígérte, hogy a rendezővel megfontolják az akkor még ázsiai miniállamként létező városban a forgatás kivitelezését. A maradék összegről – más lehetőség nem lévén – Jerry Perenchio korábbi boksz-promóterből lett üzletemberrel volt kénytelen leülni tárgyalni. Papíron ekkor már csak napok volta a forgatás megindításáig és ekkor Deeley már úgy volt vele, akár az ördögnek is eladja a lelkét, csak végre legyen meg a pénz és induljon el a munka.

Perenchio tudta – boksz hasonlattal élve –, hogy Deeley már a köteleknek dőlve a túlélésért küzd, így maga mellé vette Bud Yorkin producert, aki inkább a tévés piacon mozgott, és teljesen a sarokba szorították Deeley-t.

„Perenchio látszólag egy kedves fickó volt, de boksz-promóterként rendszeresen igazi nehézfiúkkal tárgyalt, ráadásul én kértem tőle szívességet, így nem voltam könnyű helyzetben – emlékezett vissza Deeley. – Ültünk az irodájában Yorkinnal hármasban és nagyon készégesen azt mondta, szívesen beszáll a filmbe, kipótolja nekünk a költségvetésben tátongó részt. Majd az következett, amit nem akartam hallani tőle: De... Tudtam, nincs más lehetőségem, bármit is fog mondani, el kell fogadnom az ajánlatát.”

Folyt. köv.

Ha tetszett/tetszik az írás ajánlom A keresztapa, vagy az azt készítő stúdió tulajdonosának Charlie Bluhdornnak, vagy Kevin Costner Waterworld - Vízivilág filmjének a sztoriját is.