2020. dec 20.

Waterworld - Vízivilág - 1 fejezet

írta: Filmszakértő
Waterworld - Vízivilág - 1 fejezet

Minden idők legnagyobb filmes buktája, avagy hogyan lett Kevin Costner egy posztapokaliptikus vízivilág megnemértett Mad Maxe.

Valamikor 1980-as évek közepén egy ambiciózus fiatalember, Peter Rader a fejébe vette, szerencsét próbál Hollywoodban. El is kezdett sztorikon gondolkodni, amiket megírhatna, és ha már, meg is rendezhetne. Úgy gondolta, valami olyan témával tudna robbantani, ami azon túl, hogy nagyon divatos, jó lenne, ha hordozna valami aktuális üzenetet is. George Miller Mad Max és John Carpenter Menekülés New Yorkból filmjei a kedvencei közé tartoztak, így azt már igen korán eldöntötte, az alapsztori a fenti filmek hangulatát fogja megidézni. Az alap így megvolt, de a hiányzott az extra „íz”, amit a szabad idejében gyakorta vitorlázó Rader a föld globális rombolása ellen akkoriban felerősödő szervezetek üzenetei között talált meg. Sztorijában a globális felmelegedés következtében a föld pólusain elolvadnak a jégsapkák és a drámaian megemelkedett tengerszint az emberiséget a végtelen óceánokon hánykolódó militáns csoportokká degradálja, akik folyamatos háborúban állnak egymással, leginkább az iható víz-készletekért.
A sztori legelső változata inkább egy gyermekekről szóló ifjúsági kalandfilmként volt jellemezhető, amely a fiatalokat próbálta a globális felmelegedés problémájával megismertetni. A Mad Mex hasonlatosságot inkább csak érzékeltetni akarta, a párhuzam ekkor még korántsem volt egyértelműnek mondható. A főgonosz karaktere is sokkal bugyutább és egyszerűbb volt.
A sztorit először az ekkor minden filmötletre lelkesen rámozduló, szintén Hollywood-i új fiúnak számító Brad Krevoynak próbálta eladni. Azt remélte a Dumb és Dumber – Dilibogyók későbbi producere azonnal meglátja az A-ligába belépés lehetőségét az ötletében. „Ez a film egy vagyonba kerül – fakadt ki Krevoy, miután Rader röviden elmondta a sztorit. – Ez a rengeteg díszlet, a sok felesleges vizes marhaság akár ötmillió dollárba is kerülhet, köszi, de nem, inkább passzolok.” Nos, Krevoy azóta sem a míves filmekről ismert, és az A-ligába is csak épphogy beleszagolt, de annak ellenére, hogy a gyártási-költségeket nem jól becsülte fel, talán élete egyik legjobb döntését hozta, amikor passzolt. Radert az elutasítás persze nem törte le, pofozgatta a könyvet és tovább próbálkozott. Roger Corman, aki már akkor elképesztő kapcsolatrendszerrel rendelkezett, kedvelte a sztorit, látta benne a lehetőséget, gondolta egy kis nyereséget talán még ő is le tud szakítani vele. „Figyelj Pet – mondta Radernek –, ha ezt a nyálas tini-cincogást kiírtod és egy tökös akciófilmet csinálsz a könyvedből, akkor segítek neked és beajánlom a legnagyobb stúdiók figyelmébe. Csattanjanak a pofonok, ropogjanak a csontok és az se baj, ha valami szerelmi szál is kerül bele. Egy hetet kapsz. OK?” Rader alig bírt megszólalni, némán bólogatott, majd azonnal munkához látott. Alig öt nap elteltével Corman asztalára tette az új változatot, aki elégedetten dőlt hátra az olvasást követően és azonnal lelkes telefonálásba kezdett. Az összes nagy stúdiónak elküldte a könyvet és a példányaik fedlapjára azt írta: „Uraim, 48 órát kapnak, hogy erre a kolosszális sztorira megtegyék az ajánlatukat. Aki kimarad, lemarad.” Az akció sikeresnek bizonyult.
A nyertes ajánlatot Lawrence Gordon tette, aki már akkor olyan filmeket jegyzett, mint a Gengszterek sofőrje, 48 óra, Ragadozó vagy a Drágán add az életed, így a sztori a Universal Studio tulajdonába került, akik tenyerüket dörzsölve azonnal remek franchise lehetőségeket is beleképzeltek; ekkor még nem tudták, hogy a stúdió legnagyobb krízisét hozó filmre mondtak igent.
Folyt. köv.
Szólj hozzá

#filmszakerto #dudasviktor filmszakerto DudasViktor