A Brit Film Akadémia 77. díj-átadójának számunkra legfontosabb momentuma a Szegény párák című film Legjobb látvány kategóriában történt elismerése, amit Shona Heath, James Price és Mihalek Zsuzsa érdemeltek ki. A fényképek és a közvetítés tanulsága szerint a magyar díjazott sajnálatosan nem tudott megjelenni az eseményen.De ettől még a magyar film rajongói büszkeség határtalan! Ha figyelembe veszük Sipos Zsuzsanna Oscar-díjig vezető útját a Dűne kapcsán, akkor méltán bizakodhatunk, hogy a Szegény párák is komoly esélyes március 10-én. Igaz a Dűne a Critics Choice Awards-t is megkapta a kategóriájában, míg a Szegény párák sajnos nem – pedig én nagyon oda szavaztam – de látva, hogy a közönség is mennyire kedveli a filmet, joggal bizakodhatunk. Tíz héttel a bemutatót követően csak most került ki az Amerikai bevételi listák Top10 mezőnyéből, de még így is csak a 12-ig helyig esett vissza, bár a -42.4% nézőszám csökkenés nem túl kecsegtető, Emma Stone és Mihalek Zsuzsáék bizakodását aligha töri le. Jelenleg 92 millió $ összbevételnél tart, de ha a jövő héten a SAG-AFTRA díjátadón is nyerni fog, akkor 100 milla még akár az Oscar-ig is összejöhet.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Maga a BAFTA esemény kapcsán felemások az érzéseim. Értem, hogy a díjátadók igyekeznek valami különlegest, újszerűt bevetni minden alkalommal, de a showt első alkalommal vezető David Tennant Michael Sheen kutyusa megőrzése körül kialakult „probléma”-szkeccse inkább hatott erőltetettnek, mint szórakoztatónak. Kutyával és kisgyerekkel mindent (is) el lehet adni – vagy nem. Az ezt követő nyitó monológ láttán számomra még inkább egyértelművé vált: Tennanték igen sok inspirációt merítettek Billy Crystall Oscar-nyitányaiból. A show külsőségei a szokásos BAFTA színvonalat hozták. Bár a Koronaherceg hitvese, Katalin walesi nélkül jelent meg, Sophie Ellis-Bextor Saltburn kapcsán újra felkapott slágere, Murder ont he Dance Floor nagy sikert aratott, ahogy igen megható volt Hannah Waddington előadásában a Time After Time dal az In Memoriam szegmens alatt.

A BAFTA imádta Christopher Nolan epikus életrajzi filmjét, és a Legjobb film, rendező, férfi főszereplő (Cillian Murphy), és férfi mellékszereplő (Robert Downey Jr.) kategóriákat is neki adta. Meglepetés viszont, hogy a Legjobb adaptált forgatókönyv elismerését az American fiction elhappolta előle, úgy, hogy Cord Jefferson író/rendező filmje más jelölést nem is kapott – a szintén Oscar-jelölt Jeffrey Wright és Sterling K. Brown alakításait sem értékelte jelölésre alkalmasnak a Brit Akadémia. Ez a fejlemény az Oscar versenyt is megzavarhatja, már csak azért is, mert a Legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában is meglepő eredmény született, ahol a Barbie ismét alul maradt Justine Triet Egy zuhanás anatómiája alkotásával szemben. Az mindig is jellemző volt, érthető módon, hogy a BAFTA szemében sokkal értékesebbek az Európához köthető filmek. Emlékezzünk a tavalyi Nyugaton a helyzet változatlan BAFTA sikerére, amit az Oscaron nem tudott megismételni, bár négy szobrot így is elhozott a Dolby Theaterből, igaz nem a legfontosabb kategóriákban.

Ha a Legjobb női főszereplő kategóriában Sandra Hüller nyert volna, Emma Stone Oscar-esélyei akkor sem apadtak volna, mert Hüllert a SAG nem jelölte; igaz Lily Gladstone-t meg igen – de a BAFTA nem –, akinek esélyeit növelheti, hogy sokan úgy vélik, Emma Stone fog még jelöléseket és díjakat is kapni, míg Gladstone-nek ez egy egyszeri lehetőség. De Emma Stone diadalútja eddig elég egyértelmű Bella karakterével. Meglepetés lenne, ha nem kapna újabb szobrot a Dolby-ban 10-én.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Az Érdekvédelmi terület három díja, Az év kiemelkedő brit filmje, Legjobb nem angol nyelvű film és a Legjobb hang, szintén meglepő. Ez utóbbi kategóriában a legtöbben az Oppenheimerre fogadtak, de a két külön világ határán található ház körüli atmoszféra megítélésem szerint is izgalmasabb és jobban sikerült produktum, mint a tudós vívódásait bemutató film esetében. A Legjobb nem angol nyelvű film elismerés pedig Jonathan Glazer rendező számára még izgalmasabbá teszi a Los Angeles-i ceremóniát. Aki viszont a két fő esélyes „küzdelmét” karosszékből figyelheti, az Sandar Hüller, aki számára a két film közül bármelyik diadala csak tovább növeli az ázsióját.

Nolan drámája mellett a Szegény párák ment még nagyot, mert a megjelenésével kapcsolatos valamennyi elismerést, látvány, jelmez, maszk is elnyerte, valamint a Legjobb speciális vizuális effektek kategóriát is, úgy, hogy az Oscaron ebben a kategóriában még csak jelölést sem kapott.

A következő hétvégén SAG-AFTRA-díjátadó, amely a színészi kategóriákban hozhat megerősítést és némi bizonytalanságot is. Ez utóbbit Cillian Murphy esetében érzek, akinek a kampányában nem jött jókor a Berlinben most debütált Small Things Like These filmje, amely pont a főszereplő alakítása miatt kapott igen kedvezőtlen kritikákat.

Az egyre sokszínűbb Oscar-szavazók miatt a verseny sokkal megjósolhatatlanabb, mint korábban volt, de az nagy meglepetés lenne, ha ezek után nem az Oppenheimer írná be magát az A.M.P.A.S. nagy könyvébe három hét múlva.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
•