© Shochiku Co., Ltd. – Rhapsody in August by Akira Kurosawa (1991) / Graphic creation © Hartland Villa

Tegnap délután a szokásos „vezetőségi” sajtótájékoztatóval megkezdődtek a 77. filmfesztivál hivatalos programjai, és bár a Croisette-n a szokásosnál felhősebb, hűvösebb időben volt része a járókelőknek, a pulpituson ülve ennek inkább az ellenkezőjét érezhette Thierry Fremaux művészeti igazgató – fődöntéshozó – a hozzá intézett kérdések nyomán.

Többnyire értetlenül állok az előtt a helyzet előtt, amikor egy filmes fesztivál művészeti vezetője a nyitó sajtótájékoztatón több politikai vonatkozású kérdést kap, mint filmest. De csak részben, mert Monsieur Fremaux már többször is megnyilvánult politikai vonatkozású kérdésekben, volt, amikor igen élesen fogalmazva – elég csak a magyar fim jövőjét féltő budapesti protest látogatására gondolni a Nemzeti Filmalap megalakulásakor, aztán két Oscar-díj + egy jelölés, egy Aranypálma, meg egy Arany Medve lett azóta. De említhetjük a fesztivál korábbi programjából a Fahrenheit 9/11 alkotást kapcsán tett kijelentéseit....
Fremaux érthetően nem érezte komfortosan magát a többségében politikai hangvételű kérdések hadával szemben és próbálva megkerülni azokat igyekezett visszaterelni a hangsúlyt a filmekre. Csakhogy a számára kellemetlen kérdéseken felül a fesztivál dolgozóinak fenyegető sztrájkjára, a #MeToo tematikával kapcsolatos, valamint a palesztín-izraeli helyzet megítélésére vonatkozó kérdésekre is válaszolnia kellett.
Az alaphangot Adele Haenel színésznő (Portré a lángoló fiatal lányról), a Telerama múlt heti számában megjelent nyílt levele adta meg. Haenel – aki azután vonult vissza a filmezéstől, hogy Roman Polanski 2020-ban megnyerte a Legjobb rendezőnek járó Cesar-díjat – levelében leírtak szerint Cannes „kész bármire, hogy megvédje erőszaktevő főnökeit”, utalva Polanski, Gerard Depardieu és Dominique Boutonnat, a Nemzeti Filmtanács (CNC) elnökének személyére. Fremaux, a kérdéseket megelőzően a színésznő levelében megfogalmazottakat „radikális” és „hamis” vádaknak minősítette és határozottan visszautasította azokat. Mindenesetre beszédes tény, hogy Depardieu-t néhány napja Párizsban őrizetbe vették, hogy szexuális zaklatási vádakkal kapcsolatban kihallgassák.
„Korábban csak a filmekről beszéltünk. A legnagyobb aggodalmunk az volt, szeretni fogják-e őket, vagy gyűlölni?" – fakadt ki az egyik kérdést követően.
Pedig a fesztivál fődöntéshozója, magának kereste a bajt.
Elég csak a tavalyi nyitófilmre, a Maiwenn rendezésében és Johnny Depp főszereplésével készült Jeanne Du Barry – A szerető című alkotás kiválasztása körüli visszásságokra gondolni. „Tavaly, nem titok, voltak viták” – utalt vissza, majd azt fejtegette, az idén ő és csapata mennyire tudatosan igyekezett elkerülni a hasonló helyzeteket. „Idén arra törekedtünk, hogy ellentmondások nélküli fesztivált rendezzünk – jelentette ki – Ez nem azt jelenti, hogy nem lesznek ellentmondásos alkotások, de azt reméljük nem lesznek olyan érdekütközések, amelyek magából a fesztiválból erednek. Az ok, amiért mindannyian itt vagyunk, a mozi. Vissza akarjuk helyezni a mozit a reflektorfénybe.”
A kijelentések szintjén ez eddig rendben is van, de nehéz ezek mögé valóban őszinte szándékot gondolni, amikor a Un Certain Regard szekciót annak a Judith Godrèche filmrendezőnőnek a Moi Aussi című rövidfilmje nyitja, aki miután nyilvánosságra hozta saját #MeToo történetét, szexuális visszaélések áldozatainak ezrei léptek vele kapcsolatba. Az alkotás igen kemény hangon világít rá a francia filmiparon belül is elterjedt visszaélésekre. Ezen felül több olyan filmet is lehetne még említeni, amely tartalma kapcsán komoly vitákra lehet számítani.Moi Aussi  © Maneki Films

Nem gondolom, hogy Cannes ne lenne a megfelelő fórum a társadalomban zajló folyamatokra reflektáló filmek bemutatására, mert a fesztivál programja mindig is nyitva állt előttük, továbbá ma már eleve elkerülhetetlen lenne kizárólag olyan filmekből összeállítani a programot, melyek csak művészileg fogalmaznak meg állításokat. A filmkészítési eljárások egyre szélesebb körű elérésének is köszönhetően megállíthatatlanul gyarapszik azon alkotók száma, akik a filmre – mozgóképre – elsősorban már nem, mint művészeti produktumra gondolnak, hanem mint a markáns politikai állásfoglalások tolmácsolásának adekvát eszközére. A fesztivál vezetőségének korábban kellett volna megfontoltabban viselkednie és politikai kérdésekben mérsékeltebben megnyilvánulnia, nem átvéve a filmek szerepét, mert láthatóan a múltbeli harcos mentalitás egyre kínosabb helyzeteket szülve üt vissza. Ezek alapján nem meglepő az a szóbeszéd, miszerint külön válságkezelő stábot béreltek fel, hogy az idei fesztivál alkalmával felmerülő „kellemetlen” helyzetekre azonnali válaszokat adhassanak; és az is külön beszédes, hogy az erre vonatkozó kérdésre Fremaux nem kívánt érdemben válaszolni.
A fő delegált akkor is igen tartózkodó volt, amikor a fesztivál elnöke, Irish Knobloch a Paris Match-nak közelmúltban adott interjúja kapcsán kérdezték. Knobloch ott – állítólag – azt fejtegette a fesztivál miként reagálna, ha a hivatalos programban szereplő filmek alkotóit, szereplőit nyilvánosan bántalmazással vádolnák. (A válasz szerint minden ilyen helyzetet „eseti alapon” kezelnek majd.) Fremaux válaszában annak fontosságát hangsúlyozta, hogy az erről szóló, a filmektől független viták hogyan hatnak az iparágra általában. „Az igazi kérdés a művészi cenzúra, amelyet befolyásolhat, hogy mi történik most a jelenlegi társadalmi kontextusban, illetve a férfiak és nők közötti kapcsolatokban. A gyártókkal és az értékesítési ügynökökkel jelenleg arról folytatunk eszmecserét, mindez hatással lesz-e arra, milyen típusú filmek készülnek az elkövetkezőkben.”

Thierry Frémaux © Jean-Louis Hupe / Festival de Cannes

A fesztivállátogatót többségét jelenleg leginkább foglalkoztató kérdés a lebonyolításban részt vevő több száz szabadúszó dolgozója által kilátásba helyezett sztrájk, melynek hátterében a munkavállalók szerinti alacsony fizetések állnak. A vezetőség „nagy figyelmet fordít” a helyzetre, szerintünk mindenkinek közös érdeke „elkerülni a sztrájkot.” Azt fontos kiemelni, hogy a fesztivál nincs abban a helyzetben, hogy a vállalkozói részéről a költségvetés elfogadását követően felmerült kérdésekben döntéseket hozzon, de „folyamatos párbeszédet” folytatnak a CNC-vel, a munkavállalók szakszervezetével és a kulturális minisztériummal a megoldás mihamarabbi kieszközlésére. A sztrájkra készülők kemény magja, a Sous les écrans la dèche csoport (Csórók a vásznak kulisszái mögött) eltökélt a tiltakozás mellett, mivel a legutóbbi munkaügyi reformok tovább csökkentenék a munkanélküli segélyüket. A csoport már régóta kongatja a vészharangot a filmfesztiválokon végzett munka bizonytalan jellege miatt, amely jellemzően rövid távú szabadúszó szerződéseket jelent. A szórakoztatóiparban dolgozó más, úgynevezett köztes munkavállalókkal ellentétben azonban sok fesztiválmunkás nem tartozik a francia munkanélküliségi biztosítási program hatálya alá, ami azt jelenti, nem jogosultak munkanélküli segélyre a két munka vagy projektek közötti időszakban. A képviselőjük arról nyilatkozott, hogy a fesztivál első napjaiban a CNC és a kulturális minisztérium közötti találkozó eredményességétől teszik függővé a továbbiakat, de ha nem teljesítik a követeléseiket, akkor sztrájkba lépnek. Egy ilyen lépés nem csak Cannes presztízsén ejthet komoly csorbát, hanem valamennyi fesztivál lebonyolítására hozhat jelentős veszélyt a jövőben.© Mathilde Petit-Boh / Festival de Cannes

Érkezett kérdés az Izrael-ellenes tüntetések potenciális veszélyével kapcsolatban is, amely azt firtatta ez állhat-e annak hátterében, hogy a szekciókban nem szerepel(nek) izraeli filmek? Fremaux tömören annyit válaszolt: „A programba emelés az előválogatók által megtekintett filmek minősítése alapján történik. Ez minden esetben művészi szempontok alapján dől el, amely minden olyan körülménytől független, aminek nincs köze a mozihoz.”
A Cannes-i rendőrség köreiből viszont érkeztek olyan hírek, amelyek arra utalnak, hogy a rendfenntartók komolyan számolnak egy esetleges tiltakozás lehetőségével és előzetesen felkészültek arra, ha szélsőségesek megzavarnák a vörösszőnyegen történő eseményeket.
A sajtótájékoztató zárásaként Fremaux, a hangulat oldásaként némi öniróniával kijelentette, ő továbbra is a filmekre összpontosít: „Cannes alatt nem olvasok sajtót. Elég a vörös szőnyeg lépcsőjén sétáló emberekkel néhány szót váltanom, akik olyan dolgokat mondanak «nem tudom, ki választotta ki a tegnapi filmet, de borzalmas volt», amire őszintén mindig azt válaszolom, én voltam az.”

Mindenesetre az idei mezőny (is) igen változatos. George Lucas és Meryl Streep kapják az Életműdíjakat. Bevezettek egy izgalmas és előremutató új szekciót. Francis Ford Coppola Megalopolis alkotása mellet komoly visszhangot fog kiváltani Ali Abbasi The Apprentice filmje, amely Donald Trump életének 70-80-as években zajló szakaszába enged betekintést, de említhetjük a Kecskemétfilm közreműködésével Michael Hazanavicius rendezésében készült La plus précieuse des marchandises alkotást is. A Greta Gerwig vezetésével, tagjai között Eva Greent, Lily Gladstone-t, Hirokazu Kore-edát és Omar Syt is felvonultató zsűri, többek között Paul Cronenberg, Paolo Sorrentino, Yorgos Lanthimos és Jacques Audiard új alkotásai között kell majd különbséget tegyen, reméljük egy sztrájk és tüntetés mentes fesztiválon.