A Renfield egy fékezett habzású paródiafilm, amely nem tudta eldönteni, hogy a Drakula-történetek ismert kliséiből csináljon viccet, vagy Renfield karakterének jóútratéréséről. Nicolas Cage, mint Drakula, látványos, a sminkmesterek kitettek magukért és az ideiglenes „lakhelye” is stílusosan megkreált, de csak mérsékelten vicces a figura, cserébe viszont egyáltalán nem ijesztő – bár nem is gondolnám, hogy ez lett volna az írók célja. Ahogy a film indul és megidézi a Lugosi-klasszikusok világát kifejezetten vicces, de ezt követően aligha lehet harsányan szórakoztatónak nevezni a történéseket. Súlytalanná válik a karakter. Renfield, akinek vinnie illene a sztorit, szintén nincs jól kitalálva. A Fear the Walking Dead alkotó Robert Kirkman, és a Rick és Morty+Balfékek sorozatokba bedolgozó Ryan Ridley írók próbálkoztak egy munkában kiégett, törődésre, szerelemre vágyó figurát alkotni Renfieldből, de a karakterépítésben egy alsókategóriás buksi-simiig jutottak.

A Nicholas Hoult és Awkwafina között kitalált „szerelmi szál” a teljes kudarc kategória. Náluk még Dwayne Johnson és Elliot Page is hitelesebben tudna romantikus kettőst alakítani. A legelcsépeltebb rendőrös- és rom-kom-filmek kivágott jeleneteinek felhasználásával írt viszonyuk annyira kínos, hogy a szintén sokszor látott, de legalább vicces, Ben Schwartz és Shohreh Aghdashloo karaktere közötti maffiacsaládba oltott „anya nagyon vágyom az elismerésedre”- szál se tudja ellensúlyozni.

Gyakorlatilag ez a film is egy videójáték hasonmás. Néhány jól felépített kellően túltolt akció-jelenet, melyekben a főszereplők sebezhetetlenül hentelnek a legváltozatosabb módokon. Majd amikor ezek között „tovább kell jutni” a következő „pályára”, ott jönnek a komoly gondok. A sztori, ami a film lényege lenne, olyan üres és rosszul kitalált, mint egy alsókategóriás videójáték story-board demója a -1.-ik kreatív meeting előtt. Nyilván ez egy egyszernézős pop-corn-film, nem kell itt nagy csodákat várni a történettől, de – szoktam mondani – ugyanennyi munkával lehetett volna jó is. Nem akarom idecitálni megint a Deadpoolt, de ha a Renfield csak harmadannyira lenne vicces, mint Ryan Reynoldsék agymenése, magam is lelkesebb lennék iránta. Kár, hogy az alkotók nem akartak igazán viccet és paródiát csinálni a Drakula-történetekből, pedig a Mel Brooks 1995-ben készült klasszikusa, a Drakula halott és élvezi után már nagyon itt lett volna az ideje egy, a mai korok igényeinek megfelelő akciódúsabb paródiának, amely a mostanában hetente érkező horrorfilmeknek is tudott volna görbe tükröt tartani.

Ettől még a Renfield hétvége egyik slágere lesz a mozikban.