A képregényfilmek sosem volt az én világom. Az olyan produktumokkal, mint a Spawn, vagy a Venom, és még sorolhatnám, engem ki lehet zavarni a világból. A műfajból nálam Nolan trilógiája, majd Matt Reeves továbbvitele, valamint a Pókember korai epizódjai és az animációs változatai tartoznak az értékelhető kategóriába. Superman nagyon nem.
James Gunn és a stúdió fogadkozásai, hogy na majd most így, meg majd úgy, nálam a sehogy kategóriát hozta. Ha ez a film az új DC univerzum alapköve, akkor igencsak ingatag építményre lehet majd a későbbiekben számítani.

A „hős + kutya (aki kajlafülű és mindig játékos) + kisgyerek = a nézők imádni fogják” recept kék-piros-sárga átszínezésénél én többre számítottam. Ja, van benne óriás szörny; meg főgonosz is, akinek az indokai olyan nehezen értelmezhetőek, mint az, hogy ez a film kinek akar szólni, és miről is? Spoiler: egy kamu videóról mindenki elhiszi, hogy igazi, mert valakik azt mondták, hogy igazi, majd erre alapozva majmok serege gyártja a gyalázó kommenteket Spmen ellen, akik a végső győzelem utána a kutyussal viccesen kergetőznek – tényleg? Ettől kell elolvadni a film végén? Vagy ez a napjaink társadalmát jellemző, a közösségi média trendjeit bátran leleplező igazság, amit vagy ért a néző, vagy nem? Ezen kell(?) nevetni? Elgondolkozni? Meg van benne szerelmi szál is, amiben a "fiatalok" hazaviszik a munkahelyi problémát és ettől döccen a love, de végül naná, hogy helyreáll. A besegítő szuperhős "tesók" meg ebben a formában pont annyira kellettek mint Leonard Hofstadternek a piros gyapjú pulóver.

A film első negyedében még úgy éreztem, a Superman erősen önreflektív módon saját maga paródiája lesz, a szereposztásból messze kiemelkedő, a főgonoszt, Lex Luthort alakító Nicholas Hoult szelfiszkedő barátnője kapcsán is, de a várakozásom hiába való volt. Ezt KOMOLYAN gondolták! Sajnos a film paródiának nem paródia, komoly filmnek meg kb annyira hiteles, mint hogy Spmen mindent, értsd mindent is meg tud állítani a levegőnek támaszkodva.

Látva azt, hogy a biztosabb alapokra épült MC-univerzum mára miként omlott össze, nincsenek nagy reményeim, a Gunn-féle DC-univerzum tartósabb, nívósabb és izgalmasabb jövője kapcsán. David Corenswet ettől még remek találás a címszerepre, a közönség – főleg női tagjai – érthetően oda vannak érte, amire lehet(ne) építeni – és a nyilatkozatok alapján fognak is. Kérdés, mit? Nálam az új alapkő pont azt a bugyuta, „bárhova odarepülők, de nem az ajtó előtt szállok le, hanem még sétálok 10 lépést az ajtóig” ostobaságot nem tudja elnyomni, ami miatt viszolygok a képregényfilmektől. Az online szavazatok alapján a közönség lelkes az új feldolgozás kapcsán. A magam részéről sehogyan sem tudom osztani a lelkesedésüket.

10/4