Csillagok háborúja, a klasszik, E.T. A földönkívüli, Szárnyas fejvadász – olyan, számomra meghatározó filmek, amelyek látványait még ügyes kezű mesteremberek építették össze „bármiből”. Majd az 1990-es évek elejétől minden megváltozott.
A mélység titka, Terminátor 2. – Az ítélet napja, a Jurassic Park különleges látványvilágáért már elsősorban nem az ügyes kezű mesteremberek feleltek, hanem a számítógépek mögött ülő technikusok.
A 2001-ben elindult A Gyűrűk Ura első trilógia újabb szintlépés volt a korábbiakhoz viszonyítva, majd elérkeztünk 2009 december közepére, amikor az Avatar teljesen átformálta a filmek elkészülésének és a nézők elé kerülésének világát. Az azóta eltelt időszakban is komoly fejlődés zajlott, de hogy pontosan lássuk az Avatar jelentőségét, érdemes egy picit tágabb perspektívából néznünk a történteket.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Hollywood öltönyöseit semmi sem dobja fel jobban, mint amikor rátalálnak az aranytojást tojó csodatyúkra, amely egy marék kukoricáért cserébe ontja az aranyat. Az első ilyen „tyúk” a VHS elterjedése volt, amely az 1980-as évektől termelte számolatlanul a dollárokat a filmekből, a TV-jogokon felül. A 1996. november 1-én bemutatkozott a DVD, amely megsokszorozta otthoni szórakoztatásból származó bevételeket – lévén a DVD korong előállítása sokkal alacsonyabb költségekbe került, mint a VHS. A díszesen csomagolt műanyag(korong)ot soha nem látott haszonkulccsal adták tovább, amiben már a Wall Street is vastagon benne volt, de a buborék 2006 körül el kezdett kipukkadni. Így újabb lehetőségek után kellett nézzenek.

James Cameron a Titanic 1997-es gigamega sikerét követően egy még nagyobb durranással akart előállni. Szerette volna a nézőit egy korábban nem látott világba elvinni, melynek sztorija már kb. összeállt a fejében, de az általa kívánt speciális effektek használata akkor alsó hangon 400 millió dolláros költségvetést igényelt volna, amit egyetlen stúdió sem mert bevállalni, Titanic siker ide vagy oda, így a filmet félretették. Cameron mélytengeri kalandokkal szórakoztatta magát, miközben a számítógéppel generált látványos jelenetek egyre nagyobb sikereket hoztak a filmeknek. Az Armageddon, a Mátrix, a Baljós árnyak uralták a bevételi listákat, miközben a Pixar sem pihent. Ekkor készült a Toy Story 2., a Szörny Rt. és még jött Shrek is. Amikor A Gyűrűk Ura első része 2001-ben a mozikba került szinte minden nagy stúdió fejlesztésének a középpontjában már a számítógép minél hatékonyabb alkotótárssá való előléptetése állt. A párhuzamosan futó fejlesztéseknek köszönhetően elképesztő mennyiségű tapasztalat és információ halmozódott fel csupán néhány év alatt. A 2002 decemberében mozikba került A Gyűrűk Ura: A két toronyban Peter Jackson, és egy akkor még alig ismert, örmény felmenőkkel rendelkező angol színész, bizonyos Andy Serkis – aki azóta meghatározó arccá vált a számítógéppel generált karakterek világában – olyat produkáltak, ami teljesen felforgatta a filmkészítés korábban ismert folyamatait. Gollum karaktere láttán az egész világ szája tátva maradt. Beleértve Cameront is, aki számára ekkor vált egyértelművé: a technika már elég fejlett a parkoló sztorijához. Tizenkilencre lapot húzva a számítógép generálta világot még átélhetőbbé akarta tenni, ezért a 3D moziélményt fogalmazta meg magának, mint elérendő célt.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Amikor hozzákezdett az előkészületekhez a befektetői oldalon akadtak még szkeptikusok a 3D technológiával szemben, a korábbi zöld-piros szemüveges tapasztalatok okán. Úgy vélték Cameron új technológiai ötlete a Terminátor 1.-2. és A bolygó neve: Halál sikereit sem fogja tudni felülmúlni. A 20th Century Fox aggályainak mérséklésére, valamint a Titanic kapcsán tapasztalt határidő túllépésre és a költségek elszállására emlékezve James Cameron megígérte, hogy lemond a rendezői díjról, ha az Avatar megbukik, és garanciaként egyéb „költségeket” is magára vállalt.

A film atomvillanásként tarolta le a világot. A 2009/10 szilveszteri bulin már minden öltönyös fejes pontosan tudta, milyen jókívánságokra koccint az újévre. Az Avatar – mára – 2,9 milliárd dolláros világszintű bevétele példa nélküli egy olyan film esetében, amely akkor még nem kötődött franchise-hoz. Cameron olyan forradalmat generált, amelyhez viszonyítva korábban a színes vetítők, a szélesvászon, majd a 1996-os Twister megjelenése kapcsán a térhatást visszaadó hangrendszerek mozikba kerülése is eltörpült. Az üzemeltetők elképesztő összegekből és rohamtempóban korszerűsítették a berendezéseiket, amit az Avatar azzal „hálát meg”, hogy az eladott jegyeinek több mint fele 3D-s felárral érkezett. A mozitermek modernizációja úgy ment végbe, hogy azon mindenki nyert (kb), még úgy is, hogy 3D-s szemüvegek gyártási költségeit sem hárították teljesen a nézőkre. Ráadásul Cameron – és ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni – abszolút befektetett a film 3D jövőjébe és a modernizációs bevételekből duplán részesedett.

A forradalmi helyzetet az Avatar utáni bemutatók alakulásával lehet a legjobban szemléltetni.

• 
• 
• 
• 

Az első film, amely a na'vi-k, sikereinek a nyomába kellett volna, hogy induljon az Louis Leterrier A titánok harca című akció-fantasy produkciója volt. A projekt 2009. végére már indulásra készen várta a 2010. március 26-i premier dátumot, amikor berobbantak Pandora lényei, és a Warner Bros vezérkara a homlokára csapott. Január végén bejelentették, mind a négy 2010-re tervezett nagy filmjükre megrendelik a 3D utómunkálatokat. Ezek a novemberre tervezett Harry Potter és a Halál ereklyéi 1. rész – amelynél a 3D-s változat végül nem készült el –, a szeptemberi Az Őrzők legendája – tegye fel a kezét, aki emlékszik még arra baglyos sztorira „a Táncoló talpak alkotóitól”? – a júliusi Kutyák és macskák: A rusnya macska bosszúja - és erre ki emlékszik? - és persze A titánok harca voltak. Ez utóbbira a stúdió már elkötött 125 millió dollárt, amit szerettek volna minél hamarabb viszont látni, ezért a bemutató dátumán nem változtattak, így mindössze alig két hónapot adtak a munkálatok kivitelezésére. A helyzet nem volt egyszerű. Míg az Avatart a kezdetektől fogva 3D-re tervezték, és a filmet is ennek figyelembevételével forgatták, a Titánok esetében erről szó sem volt. Vagyis, hogy dehogynem. Letterier a forgatás elején felvetette a 3D-t, de a Warner Bros. vezérkar akkor még lesöpörte az ötletet. Most a stúdió gyakorolt nyomást Letterier-re, aki vonakodva ugyan, de beadta a derekát. A munkát kiszervezték a mumbai székhelyű Prime Focus utómunka cégnek, akik egy View-D nevű eljárást használtak. A konverziós technikájuk egy saját fejlesztésű automatizált szoftvert és a „filmkészítők kreatív döntéseit tükröző kézi munka” kombinációja volt. Ez utóbbi azt jelentette, hogy Leterrier elutazott és minden renderelt snittet megnézett és jóváhagyott, vagy visszaküldött javításra. A 108 perces film utólagos 3D bontása alsó hangon legalább 5 millió dollárjába fájt a stúdiónak, amely világviszonylatban közel fél milliárd dollárt termelt, a felét a 3D feláras jegyekből, így a stúdió sikernek könyvelte el a projektet. A nézők viszont nem igazán voltak odáig a látványtól, ahogy Letterier sem. Néhány évvel később így nyilatkozott: „A projekt híresen elsietett és híresen borzalmas volt. Teljesen élvezhetetlen volt a 3D. Semmi sem működött, csak egy trükk volt, hogy pénzt lopjanak a közönségtől. Jó fiú módjára beletörődtem a kritikákba, meg minden, de az nem az én filmem volt.”

A stúdiók viszont megvadultak a pénz szagától. Tim Burton 2010 elején bemutatott Alice Csodaországban filmjével 1 milliárd fölött hozott, így amit csak lehetett 3D-ben toltak be a mozikba A Zöld Darázstól a Delfines kalandon át A három testőrig. A közönség lelkes volt, mert számukra nem derült ki, melyik filmet tervezték eleve 3D technológiával, és melyek voltak azok, amelyeket utólag olcsó trükkel tettek azzá. Ebben az időben dívott az a szokás is, hogy korábbi kasszasikereket is 3D változatban újítottak fel és úgy vitték vissza őket a mozikba. Ez lehetőséget adott a filmeket a szigorúan limittel őrzött Kínai piacra is visszavinni és a haldokló DVD/Blu-Ray piacot is vissza tudta építeni. Ki ne akarta volna megnézni kedvenc korábbi filmjeit 3D formátumban?

A tisztán nyerészkedő eljárást nem mindenki nézte jó szemmel és Hollywood felső köreiből is érkezett rá éles kritika. DreamWorks Animation – akik valóban a tisztességes játékosok közé voltak sorolhatóak, elég csak az Így neveld a sárkányodat filmjeiket említeni – akkori vezetője Jeffrey Katzenberg volt a leghangosabb, aki így nyilatkozott: „Elszúrtuk a 3D-t. Az iparág számára ez egy mindent megváltoztató lehetőség volt. Egy kivételes filmélményt nyújtottunk, amely művészi, kreatív és ünnepelt volt, az emberek boldogok voltak tőle a mozikban. Aztán jöttek páran, és kapzsi módon a rossz úton mentek tovább. Trükköztek, csaltak, nyerészkedtek. Törvényszerű volt, hogy elvesztettük a jóindulatot.”

3D-mánia leáldozásához nem csak a kapzsiság és a nyerészkedés, hanem több apró tényező együtt játszott közre. Lássuk melyek voltak ezek.

1. Az Avatar sikerén felbuzdulva a nagy elektronikai cégek azonnal a nappalikba is be akarták vinni a 3D technológiát, amelyhez nem csak megjelenítő készülékeket, de új vevőegységeket is piacra dobtak, amelyek borsos áruk ellenére is igen jól fogytak, de csak az elején. A mozikban sem lelkesedett mindenki a bumfordi szemüvegekért, meg a drágább jegyekért, de az otthonra vásárolt eszközökről is hamar kiderült, hogy a többségük igen drága porfogó csupán. A technológiai fejlődés üteme gyorsan nevetségessé tette az első piacra dobott termékek tulajdonosait, akik akkor kb. olvasztott arany árban beruháztak, majd pl. már a következő karácsonyi kínálatban lényegesen olcsóbb és sokkal jobb technikákat lehetett beszerezni. Elkezdtek megszólalni a csalódott hangok. A 3D mozibevételek 2012-13-ban még jól teljesítettek, de a 3D TV-k eladása 2013-ban már túljutott a csúcson és napjainkban nem is lehet fellelni olyan eladási statisztikát, amely 3D TV-kről szól. A Samsung 2016-ban, a Sony és az LG 2017-ben szüntette be a 3D TV-k gyártását. Emlékszünk még azon jövendölésekre, amelyek a mobiltelefonok képernyőit is 3D technológiásnak jósolták?
2. A fogyasztói éhséget kiszolgálni képes tartalom hiánya. A 3D nem egy olcsó technológia és az alkotók sem lelkesedtek iránta, mert nem minden zsánernek áll jól – ettől még a stúdiók akkoriban majdnem mindenre, és mindenkire ráerőltették. Persze James Cameron mellett ott volt Ridley Scott a Prometheus, vagy Alfonso Cuarón a Gavitáció filmjeikkel, ahol az elképesztő látvány a sztori szerves része volt, de ezek önmagukban nem voltak elégségesek a nézői igényeket hosszú távon kielégíteni. Mivel a mozik továbbra is számos sikeres hagyományos filmet mutattak be, a nézők lassan elkezdték hanyagolni a 3D változatokat, mert egyrészt érték őket csalódások a 3D filmek egyenletlen színvonala miatt, másrészt nem akartak otthonra még egy újabb feleslegesen vett szemüveget.
3. A TV társaságok nem szálltak bele az üzletbe. A kezdeti optimista hangulatot hamar lehűtötték a lehetőségek. A nagy műsorszolgáltatók a saját arany tojást tojó tyúkjukat a sport közvetítésekben látták. Az ESPN3D 2010-ben a Labdarugó VB 24 mérkőzését, 14 NBA mecset, a Wimbledoni középdöntőket és több extrém sporteseményt is 3D-ben közvetített, de a remélt siker elmaradt. Az akkori – és a jelenlegi – 3D technológia nem igazán alkalmas a már akkor is megszokott intim közelségből megmutatni a játékosokat és az akciókat. A két párhuzamos lencsével szerelt kamera a 3D élményt akkor tudja jól visszaadni, ha távol van a rögzíteni kívánt helyzettől. Minél közelebb van az akcióhoz annál láthatatlanabb a 3D hatás. Extrát pedig senki sem akar azért fizetni, hogy azt tapasztalja meg, milyen lehet a stadion felső karéljában ülni, miközben a sport közvetítések ma már arra építik fel a drámaiságukat, az a legnagyobb vonzerőjük, hogy az otthoni karosszékben teszik átélhetővé a verseny, a mérkőzés legapróbb, legintimebb részleteit. A jelenleg zajló labdarúgó VB mérkőzéseit átlagban 35-40 kamerával közvetítik; 3D technológiával ezt már nem érné meg senkinek követni.

2015-ben a Star Wars: Az ébredő Erő még tett egy utolsó kísérletet, hogy a 3D technológiát visszahozza a filmszínházakba, de gyakorlatilag az azóta bemutatott blockbusterek egyike sem számított már a 3D bevételekre. Hollywood belátta, hogy a 3D technológia is a VHS és a DVD sorsára jutott. Az új tyúk, az új kedvenc a Streaming.

Mire a Gravitáció 2013-ban a mozikba került már egyértelműek voltak a hanyatlás jelei. Már 2011-ben sem volt olyan film, amelynek a bevételeihez 50% felett hozott volna a 3D jegyeladás, annak ellenére, hogy az öltönyösök nyomására csak abban az évben több mint 45 filmet mutattak be ebben a formátumban. Nagy csinnadrattával bejelentették akkor az összes Star Wars-film 3D-s újrakiadását is, amely terv aztán csendben elhalt, csak a Baljós árnyak kapott új 3D bemutatót – ha jól emlékszem. A közönség köszönte szépen, de elvolt a 2D-vel.

• 
• 
• 

A közelmúltból számottevő 3D jegyeladási adatot 2019-ből tudunk említeni, a Bosszúállok: Végjáték kapcsán, amelynek alig 15%-át tették ki az ilyen bevételek. A Marvel jelenleg még továbbra is támogatja a 3D moziélményt, amely ma már inkább egy elhalványult hóbort lett, de a marginálissá válását nem hagyhatja figyelmen kívül.

Ilyen körülmények között érkezik a mozikba A víz útja, úgy, hogy James Cameron jelenleg 2028-ig további három résszel tervez, amelyek mind 3D-ben kerülnek a mozikba - jelen állás szerint. Sőt, a kísérletek között szerepel egy olyan 3D-s változat is, amelyhez nem kell extra szemüveget az orrunk végére erősíteni. Félő azonban, hogy még ha Cameronnak sikerül is újra életet lehelnie a formátumba, a mozi és a streaming táborok közötti széthúzás miatt nem lehet biztosra venni a sikereket.

A folytatás itt található!
És.
Annyi helyre dobtál már Like-ot a neten, miért pont a @filmszakerto oldalt hagynád ki?