Kb kilenc éve, amikor az MTVA berkein belül a filmbeszerzésben volt szerencsém tevékenykedni, megvásároltuk A csodacsapat című francia filmvígjátékot, amelyben kiöregedett és kiégett labdarugók szerepeltek. A filmben feltűnik Jean Reno is, aki egy szerep-meghallgatáson találkozik az egyik kiöregedett focistával, aki sportkarrierje után színészi babérokra tör. Jean Reno karaktere csodálattal áradozik a focistáról és még autogramot is kér tőle. Négy mondatos szerep, nagyon vicces, de ki legyen a szinkronja? Én egyből Mészöly Kálmánra gondoltam és a kiváló szinkronrendező Nikodém Zsigmond elfogadta a javaslatom. Mészöly Gézát hívtam fel, akivel többször futottunk össze különböző stúdiókban és a filmrajongása kapcsán jó viszonyba kerültünk, hogy jelezze édesapja felé az ötletemet, hogy amikor keresem, ne gondolja ugratásnak a dolgot, mert nem volt példa nélküli, hogy a haverokkal gyakran cukkolták különböző telefonviccekkel egymást. Amikor felhívtam Kálmán bácsit, hitetlenkedve ugyan, némi rábeszélés után elfogadta a felkérést.

A szinkronstúdióba érkezve olyan zavarban volt, mint egy kisgyerek. "A feleségem kedvenc francia színésze a Jean Reno, jól kell szerepelnem" - adott magyarázatot izgulására a süketszoba ajtaján belépve. A felvétel jól sikerült - Kálmán bácsit a szinkronban ebben a videóban örökítettük meg, a film további szinkronmunkálataiba, itt, itt és itt lehet betekinteni.

Amikor a fülhallgatót levette és visszajött a keverőhelyiségbe elégedett büszkeség volt az arcán és a film témájához kapcsolódó sztorik áradtak belőle, mi pedig dőltünk a röhögéstől.

Nem mellesleg hosszú kihagyást követően ezzel a filmmel tért vissza Rudolf Péter is a szinkronba, aki szinházi elfoglaltságai miatt nem nagyon vállalt akkoriban szinkront. Amikor felhívtam és mondtam, hogy egy focistákról szóló filmben az egyik színészi babérokra törő focistának a szerepét osztanánk rá, azonnal igent mondott. Így esett, hogy Mészöly Kálmán és Rudolf Péter közös jelenetben szinkronizált.

A film premierjén az MLSZ - Magyar Labdarúgó Szövetség jóvoltából megjelent a válogatott, és természetesen Kálmán bácsi is, ahol öröm volt látni, amint az "alakításáért" fogadta a gratulációkat a csapattól és a rajongóktól egyaránt. Vidám hangulatú emlékezetes este volt.

Örülök, hogy a Szőke Szikla utánozhatatlan karrierjének színesítéséhez a magam módján egy picit én is hozzájárulhattam.

Amikor a film premierjét követően Cannes-ban találkoztam Jean Reano-val és Franck Bubosc-sal elmeséltem nekik, hogy a jelenetükben egy híres magyar focistára osztottuk Jean Reno hangját. Jót nevettek az ötleten és Reno még a filmbeli mondatát is megidézte: Micsoda játékos, fantasztikus játékos!

Isten vele Kálmán bácsi.

Hajrá Magyarok!