• 
• 

A háborút követően Charlie egy „Egyszobás” export-import cégnél helyezkedett el heti 60$ fizetésért, miközben szorgalmasan járt az esti iskolába is. Az ott tanultaknál azonban sokkal jobban érdekelte Benjamin Graham és David Dodd Security Analysis című, a befektetők máig érvényesnek mondható „bibliája”, amit rongyosra olvasott és megjegyzéseivel írt tele. Amikor főnöke először szabadságra ment Charlie rögtön megragadta a lehetőséget és átült a székébe. Két hét alatt felvirágoztatta a céget! Akciói nyomán az első üzleti évében 1 millió dollár forgalmat csinált, a következő évben pedig rátalált a maláta piacra és már saját magának keresett ennyit! Hihetetlen gyarapodását a felügyeleti szervek gyanúsnak találták ezért felfüggesztették a kereskedői jogosultságát. A hírre Charlie azonnal a Washingtoni központba utazott, ahol persze szóba sem akartak állni vele. Kibrusztolta, hogy bejuthasson a „főnökhöz”, David Bruce-hoz, aki csak annyit mondott neki, amikor a szobájába belépett: „Nem tudom ki maga és mit akar, de 10 perc múlva kidobatom.” 15 perc múlva Charlie egy limit nélküli kvótával a kezében lépett ki az utcára és fütyörészve indult vissza New Yorkba.

Alig két év múlva önállósította magát és ekkor már több volt, mint az árutőzsde ígéretes kezdője, akit minden üzlet érdekelt: napi 1 millió dolláros tételben kereskedett csak kávéval! Ekkor már elérkezettnek látta a pillanatot a nősülésre is. Feleségül vette egy francia bevándorló lányát, Yvette Le Marrec-et, akivel haláláig együtt maradt. Az ifjú családapa tudta, eddigi üzleti sikerei csak a kezdetet jelentették. Elkezdte hát szisztematikusan lerakni a majdani birodalma alapjait.

Kifejezetten olyan cégeket keresett, amelyek évek óta veszteségesen működtek. Így talált rá a Michigani Rapid&Stampling cégre, amely három éve masszívan veszteséges volt, de Studebakerrel – a kor népszerű autója – volt hosszú távú szerződése lökhárítók szállítására, ahova 1956-ban „szállt be” 1 millió dollárral. Két évvel később felvásárolt egy Houstoni autóalkatrész forgalmazó céget, amelyet már a Gulf&Western néven jegyeztetett be. (A gulf=öböl, a mexikói öbölre, a western=nyugat, a Manhattantól való távolságra utalt.)

1964-re már több, mint 25 - többnyire autóipari - cége volt és az USA legdinamikusabban növekvő konglomerációjaként tartották számon. 1965-ben a gyártás megerősítése érdekében a nyersanyag üzlet felé fordult és 84 millió $-ért felvásárolta a New Jersey Zinc bányaipari céget. Az ügylet érdekessége, hogy korábban az USA-ban soha, senki nem kapott akkora fedezet nélküli kölcsönt, mint Bluhdorn erre az üzletre, ráadásul a Chase Manhattan bank egy hét alatt folyósította számára a pénzt.

A sajtóban ekkor kapta a Hurrikán Charlie becenevet.