Történetünk főszereplője Karl Georg Blühdorn néven látta meg a napvilágot 1926. szeptember 20-án, Bécsben egy zsidó – ez még többször megkérdőjeleződik a főhős által – kereskedő család második gyermekeként. Édesapja, a források szerint, Sziléziai mesteremberek papucsait és egyéb lábbelieit árulta a császárváros közönségének, nem is rossz sikerrel. A kis Karl Georg gyermekkoráról nem sokat tudni. Ami biztos: 11 éves korában a család bentlakásos iskolába küldi, igen izgága és rakoncátlan viselkedése okán. A kora kamaszkorba lépett ifjú az idősebb társai között hamar megtanulta, fizikai ereje nem lévén, érvényesülni csak a verbalitás eszközeivel tud. Elképesztő rábeszélő készségét és kíméletlen logikai érvelésének alapjait minden bizonnyal ekkor szerezte meg, saját bőrén tapasztalva.

1942. október 29-én két évvel szülei kivándorlása után – ez önmagában lehetne egy fejezet, mennyire kalandosan – Portugálián keresztül, 16 évesen az SS Hilary fedélzetén érkezett New Yorkba. Az utazás kalandjairól csak annyit, hogy a hajókonvoj, amivel utazott, felét német tengeralattjárók süllyesztették el és csak a rossz időjárás miatt tudott az ő hajója éppen csak megmenekülni. New Yorkba érve legott a gyapot kereskedelmi tőzsdén lett iroda segéd, miközben a New York City College esti oktatásaira is járt. Első fizetése heti 15$ volt. A kis Charlie igen érdeklődő volt az árutőzsdei folyamatok iránt, és szinte hamarabb tanulta meg a kereskedői nyelvet, mint hogy rendesen tudott volna angolul. Osztrák akcentusát sosem tudta levetni – napjainkban is tudunk erre példát – emiatt sokan, sokféleképpen figurázták ki, de Charlie mindezt bóknak vette. 1945-ben az US Army kötelékébe szólította és a kolorádói Goldenbe kellett bevonulnia, ahol a Coors söripari cég telephelye is volt. Charlie alaposan megismerte termékeiket, mert a kiképzése végén – életében előszőr alkoholt fogyasztva – delíriumi állapotba került, amely olyan emblematikusra sikerült, hogy elhatározta megveszi a céget. A tulajdonos német bevándorló családdal később többször is felvette a kapcsolatot, de a Coors talán az egyetlen olyan cég, amelyet annak ellenére nem tudott megszerezni magának, hogy többször is nagyon szerette volna.

Az ifjú katonát B-24-es bombázó személyzetnek képezték ki, de az első éles bevetésének tervezett dátum előtt két héttel a japánok letették a fegyvert, így Charlie harci cselekmény nélkül leszerelt, de a katonai tapasztalat nem volt haszontalan a számára. Itt ébredt rá a logisztika fontosságára, és arra, hogy az elkövetkezőkben a gépjárművek és azok alkatrészei milyen fontos szerepet fognak betölteni az emberek életében.