Al Ruddy a találkozó kapcsán nagyot akart gurítani ezért a Gulf & Western központi épületébe szervezte le azt. Mivel Bludhorn szokásához híven Dominikán golfozott Ruddy a Főnök tárgyalóját udvarolta ki magának. A tárgyalás előtt összeszedett még néhány embert a folyosóról, akiken fehér ing és zakó volt és beültette őket maga mellé, mint fontos ügyvédeket. Evans némi késéssel érkezett az épülethez, amire így emlékszik vissza. „Dolgom volt a családdal ezért némileg megcsúsztam az idővel. Amikor a kocsiból ki akartam szállni az épület előtt a portás egész közel odaállt az ajtóm elé és nem engedte, hogy kinyissam. Kérte húzzam le az ablakot és azt mondta: »Mr. Evans azt közölték velem a recepcióról, hogy olyan vendégek keresik, akikkel jobb lenne nem találkoznia. Most született a kisfia, szerintem mindenkinek jobb lenne, ha azt mondanám, hogy ma még csak véletlenül sem láttam erre felé.« Mondtam neki, tudom kik ezek és felkészültem a találkozóra, az urakkal egy új filmünk kapcsán tárgyalnom kell, de nem nagyon akart engedni, valósággal győzködnöm kellett, hogy engedjen bemenni az épületbe.” Colombo ismert figura volt New Yorkban, de nem feltétlenül az újságokból. A külsőségekre mindig is nagyon adott, ezért most is elképesztően látványos kísérettel jelent meg. “Nagyon zavarban voltam, mert mindenki úgy volt öltözve közülük, mint egy vőlegény, aki az esküvőjéről jött el éppen – mesélte Ruddy. – Rögtön felmértük, ezeknek az uraknak semmi olyat nem ígérhetünk, amit nem tudunk egészen biztosan teljesíteni.” A tárgyalás úgy kezdődött, hogy Colombo elkezdte dicsérni az irodát és kedélyesen csevegve a „munkatársainak” külön felhívta a figyelmét minden kiegészítőre. Vázát és függönyt úgy még nem értékelt nagyra senki, mint ahogy ő. Majd pillanatnyi hatásszünet után előrehajolt, összekulcsolta az ujjait az asztal felett. Megvárta míg a megilletődött Ruddy is előrehajolt és nagyon finom hangon a következőket mondta. „Mr. Ruddy azt javaslom, hogy a nyugalom megőrzése érdekében a filmből töröljék a maffia és a cosa nostra kifejezéseket.” Majd finom, de félreérthetetlen mosoly jelent meg a szája sarkában. A halálra rémült Ruddy hebegve válaszolt: „Figyelj Joe, a szavamat adom, hogy ez nem egy tipikus maffiafilm, amelyben rossz színben tüntetik fel az olasz-amerikaiakat. A rossz fiú itt egy ír rendőr. Hidd el igazat beszélek, ha nem hiszed megmutatom a forgatókönyvet.” Ekkor remegő kézzel áttolta az asztal túloldalára a 155 oldalas forgatókönyvet, amit még senki sem olvasott teljesen végig. „Itt van tessék, tukmáltam rá – emlékszik tovább Ruddy – de ekkor Joe a kísérőihez fordult és megkérdezte tőlük: Bízunk mi ebben az emberben? Azok egyszerűen csak bólintottak, mire Joe ismét hozzám fordult: Rendben akkor kössünk üzletet. Kezet ráztunk és ennyi volt az egész.”
