Minden úgy tűnt a legnagyobb rendben a film körül. A stúdió áldását adta a rendezőre, a szereplőkre és a költségekre egyaránt. Igaz, hogy a próbafelvételek közel 400 ezer dollárt emésztettek fel a közben 6 millió dollárosra emelt költségvetésből, de Coppola ezt a legkevésbé sem bánta. Tudta, sikerült egy olyan színészgárdát összehoznia, amely már magában képes a siker elérésére. Biztos volt abban is, hogy nem lesz könnyű a dolga, de Coppola nem olyan családból származott, hogy egy ilyen feladattól visszarettent volna.

A forgatás a tervezettnél egy héttel korábban 1971 március elején vette kezdetét. Az előrehozott kezdést az időjárás-jelentések tették indokolttá. Az évszakra jellemzőektől eltérő módon havazásokat ígértek, ami kapóra jött Coppolának a karácsonyi jelenetek felvételéhez. A meteorológusok ígéreteire azonban az államokban sem adnak jó odszokat a bukmékerek, így talán mondanom sem kell a várt hó elmaradt, amelynek “pótlására” hóágyúkat kellett bevetnie a stábnak. A dolgot még tovább nehezítette a hirtelen visszatért, nem várt melegfront, de a produkció vezetőségének más okok miatt gyöngyözött a homlokán a verejték.

Robert Evans és Al Ruddy között elviekben alá és fölé rendelt viszony volt. Evans Bluhdorn megbízottja, a studió vezetője volt – Executive producer – , aki felügyelte a film minden momentumát, mozgatta a szálakat, de a valós producer, aki a pénzügyi felelősséget vállalta a filmért az Ruddy volt. Evans igen sokszor lépte át a határokat Ruddy kárára, ami köztük (is) számos feszültséget szült, bár az is igaz Evans elköteleződését a film sikere iránt soha nem vonta kétségbe senki.

“Szerettünk volna New Yorkban forgatni – emlékszik Evans – de Sidney Korshak (a maffia híres Beverly Hills-i ügyvédje, akit a világ legbefolyásosabb ügyvédjeként tartottak számon, mivel olyan ügyfelei voltak, mint Al Capone, Jimmy Hoffa, vagy a Hilton Hotels, Hyatt Hotels, Playboy) nélkül talán Kansas City-ben ha forgathattunk volna. Francisszal közösen rengeteg helyet bejártunk Long Beach-től a Forrest Hills-en és Staten Islandon át Bronxig, de sehol sem sikerült forgatnunk. Zűrös időszak volt, mert akkoriban születtet első gyermekem és sokat akartam vele lenni, de muszáj volt a filmmel is foglalkoznom. Éppen a Sherry-Netherlandon voltunk, amikor a szállodában felhívott egy idióta és azt mondta a telefonba: Figyeljen, jobb, ha elmennek a városból és máshol forgatják a filmjüket. Azt válaszoltam, ebben az ügyben Al Ruddyt hívja, ő a film producere. Erre azt válaszolta: Ha a megakarod ölni a kígyót a fejét kell először levágnod. Majd még hozzátette: Szeretné ha a gyermeke egészségesen nőne fel? Ezután hívtam fel azonnal Korshakot. 72 óra elteltével minden ajtó, mely korábban bezáródott egyszerre nyílt meg előttünk.”

Hogy mennyire jelentős momentum volt ez a film elkészülésében azt jól jellemzi Al Ruddy producer ide vonatkozó visszaemlékezése is: „Francis és Bobby New Yorkba mentek dolgozni, pár nap késéssel elmentem utánuk, mert látni akartam miben gondolkodnak, meg volt pár dolgom arra nekem is. Amikor a szállodába értem azonnal hívott Evans. Hisztérikus állapotban volt és közölte egy bizonyos Joe Colombo akar velem találkozni az Olasz-Amerikai Civiljogi Szervezet nevében.”