• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A stúdió Don Corleone szerepére olyan színészeket kívánt megnyerni, mint Laurence Olivier, Ernest Borgnine, Anthony Quinn, George C. Scott vagy Richard Conte, akik Al Ruddy fő szempontja, az alacsony költségvetés okán nem bíztak a filmben és mind visszautasították a felkérést. Az egyetlen kivétel Conte, aki Corleone riválisát Don Barzinit alakítja filmben. Coppola ötlete, miszerint Marlon Brando kaphassa meg Don Corleone szerepét heves tiltakozást váltott ki a stúdió vezetése részéről. Az ekkor már 46 éves Brando csillagzata – finoman szólva – már leáldozott és kb. úgy emlékeztek rá akkoriban, mint Travoltára a Ponyvaregényt megelőzően. Annyi különbséggel, hogy Brando hisztérikus kitörései és kezelhetetlen viselkedése minden stúdiót elrettentett a színész szerződtetésétől, aminek köszönhetően Brando ekkor teljesen munkanélkülinek számított. Coppola rafinált játékba kezdett. Rávette a stúdiót engedélyezzen néhány próbafelvételt Brandóval, míg Brandónak azt mondta a stúdió csupán a smink miatt szeretné kipróbálni a szerepben. Wild Boy belement a játékba, Coppola pedig reménykedett, hogy minden simán menjen. A próbafelvételek alkalmával Brando kezes bárányként viselkedett. A régi motoros stábtagok közül, akiknek már korábban volt szerencséjük dolgozni vele nem ismertek rá. Brando szótlanul tűrte a felvételek előtti hosszú sminkeléseket és még a szövegét is megtanulta, úgy ahogy. Amikor a próbafelvételek megtekintésekor a stúdió vetítőjében elaludtak a fények a legizgatottabb ember Coppola volt a nézőtéren. Több fiatalabb öltönyös össze is súgott, amikor meglátták Brandót a vásznon. Az egyikük meg is kérdezte Francist:„Mond hol találtad ezt az öreg olasz fószert? Istenverte jó karakter!”