A keresztapa - 2. fejezet.
„Éreznünk kell belőle a spagetti és a Chianti illatát!”
A történet másik – számunkra fontosabb – szála egy fiatal rendezőhöz, Francis Ford Coppolához vezet, aki akkoriban kezdett hozzá saját filmes cégének megalapításához és 300 ezer dollár kölcsönt vett fel. Annak ellenére, hogy Coppola ekkorra már kapott egy Oscart – megosztva Edmund H. North-szal – A tábornok című 1969-ben készült film forgatókönyvéért, rendezőként még egy no name volt a szakmában és csak a tehetséges fiatalok között tartották számon. Szerencsésebbnek mondhatta magát, mint Puzo, mert amikor Robert Evans a Paramount részéről A Keresztapa megfilmesítési jogainak megvásárlásakor aláírta a szerződést, elsők között gondolt a 31 éves rendezőre. „Nem sok esélye volt annak, hogy Francis rendezi a filmet – meséli Evans – Akkoriban két szörnyű filmet is forgatott. Szivárványvölgy egyszerűen csapnivaló film volt Az esőemberek meg éppen, hogy csak hozta a számokat. Úgy próbáltuk Bluhdornnak (Charlie Bluhdorn a Paramount tulajdonosa) eladni a dolgot, hogy Francis olasz származását helyeztük előtérbe. Egy maffia filmet csak olasz rendező tud jól megcsinálni. Azt mondtam Charlie-nak «Ebből a filmből akkor lesz siker, ha érezzük belőle spagetti és a Chianti illatát. Ennek a varázslatnak a megvalósítására pedig csak egy olasz származású rendező képes.» Egyébként Francis volt az egyelten újgenerációs olasz származású filmrendező a stúdiónál, meg más neve nagyon fel sem merült”. Ez persze erős túlzás, mert Bluhdorn, ha akart volna olyan rendezők közül válogathatott volna, mint Richard Brooks (Hidegvérrel), Arthur Penn (Bonnie és Clyde), Costa Gavras (Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája) és az akkor roppant sikeres Steve McQueen főszereplésével bemutatott Bullit/San Francisco-i zsaru című film rendezője Peter Yates. Igaz egyikük sem volt olasz származású, de kétségtelenül a legkeresettebb rendezők voltak akkoriban. „Az olaszok és különösen a maffiózók vallás tisztelő, hívő emberek – folytatja Evans – Ha egy maffia filmet zsidó származású forgatókönyvíró, zsidó rendező és zsidó színészek készítenek, akkor az a film eleve bukásra van ítélve. Mi sikeres filmet akartunk készíteni.”Coppola érezte, hogy élete nagy lehetősége előtt áll. Tudta, okosan kell politizálnia, ha olyan filmet szeretne, amelyben az ő akarata érvényesül a stúdió elképzeléseivel szemben. „Tisztában voltam azzal, hogy azért választottak engem egy maffia film rendezőjének, mert akkoriban ezek a fajta filmek nem örvendtek olyan nagy népszerűségnek – emlékezett vissza Coppola – Engem is azok közé a fiatal bizonyítani vágyó filmkészítők közé soroltak, akik akkoriban kezdték pályafutásukat és minden felkéréstől a plafonig ugrottak örömükben. Azt gondolták olcsón meg tudom oldani a filmet, amiben tulajdonképpen igazuk is lett.” A stúdió úgy tervezte, hogy a filmet 2 milliós költségvetésből készíti el és a bemutatásra szánt változata nem lesz hosszabb két óránál.
„Mielőtt leültünk volna a Paramount fejeseivel a filmről tárgyalni elmentem Francishoz és elmondtam neki néhány dolgot, amit tudtam, hogy az okosok hallani akarnak – emlékezett vissza Al Ruddy producer – Alacsony költségvetés és nehogy eszedbe jusson előjönni nekem valami művészfilmes szarsággal! Francis azonban elkápráztatta őket, olyan előadást tartott nekik a tervezett filmről, hogy amikor felálltunk a stúdiónak eszébe sem jutott másik rendezőnek adni a filmet.” A rendező gázsiját 125 ezer dollárban állapították meg és, hogy érdekelté tegyék a produkció sikerében további 6 százalékos részesedét is kilátásba helyeztek számára a teljes bevételből. Coppola elfogadta ezt, tehát a rendező kérdés biztosnak tűnt, de a szereplők kiválasztása még csak ekkor vette kezdetét.
