A forgatás befejeztével Coppolát ismét a szőnyeg szélére állította a stúdió. Sikerült ugyan kiverekednie, hogy a filmet lakhelyén San Franciscóban vághassa meg, de Evans a lelkére kötötte: ha 2 óra 15 percnél hosszabb filmet vág össze vita nélkül elveszi tőle a tekercseket és Los Angeles-ben vágja meg a filmet Coppola nélkül. A film Evans elvárásainak megfelelően készült el, bár a végleges változat majdnem három órás, aki ettől még a film zenéjét, már mindenféleképpen L.A.-ben akarta a film alá rakatni. Vágyott vissza nagyon a napfényes Kaliforniába.

Amikor először nézte végig a filmet Nino Rota zenéjével kijelentette: „Mi ez a macskanyávogás zene a film alatt? Máris haza szólók, hogy készüljenek, ez le fogjuk cserélni!" „Micsoda hülyeség ez Bobby – fakadt ki Coppola – Neked nincs elég hatalmad ahhoz, hogy kicseréltesd velem a film zenéjét. Neked csak ahhoz van hatalmad, hogy engem kirúgj és egy másik rendezővel kicseréltesd a film zenéjét.” Coppola tudta jól Evans ebbe már meg fog beleállni. Rivalizálásuk lezárásaként nagy kegyesen azt mondta neki: „De lásd milyen vagyok mutassuk meg a filmet egy kis számú kontroll csoportnak és ha nekik sem tetszik a film zenéje, akkor nem bánom, cseréljük le.” A teszt eredmények egyértelműen visszaigazolták a rendező elképzeléseit. Mind a zene, mind a film igen komoly tetszést aratott. Evans végre bizakodni kezdett.

A film premierjét kitűzték 1972 márciusára, amikor Joe Colombo merénylet áldozata lett. Az utcán a kocsiba készült beszállni, amikor három golyót kapott. Szerencséjére nem halt bele csak lebénult, de a sajtónak mindez remek okot szolgáltatott, hogy a filmmel továbbra is minél nagyobb terjedelemben foglalkozzon és találgatásokba bocsátkozzon a film és a merénylet, a filmvilág és az alvilág lehetséges összefüggéseiről.

A keresztapa premierjét 1972 március 14-én, egy esős kedd este tartották, majd másnap már öt New Yorki moziban kezdték vetíteni és azonnal történelmet írt. Kaliforniában március 22-én került bemutatásra. Ezt megelőzően egy film sem aratott akkora sikert, mint A keresztapa. Az emberek már kora reggel sorban álltak a jegyekért. A nyitó hétvégén már 300 ezer dollárt produkált, a befektetett hat milliós költségvetést pár nap alatt visszahozta és világviszonylatban közel 250 milliót termelt, csak a mozi pénztáraknál.

Az 1973-as Oscar-díj átadón A keresztapát 11 szoborra jelölték. Al Pacino, Robert Duvall, James Caan egyaránt jelölve volt a legjobb mellékszereplő alakításáért. A Legjobb kosztüm, a Legjobb vágás, a Legjobb zene, a Legjobb hang és a Legjobb rendezés csak jelölés maradt. Coppola átvehette második Oscarját, igaz Puzoval közösen a forgatókönyvért, míg Brandonak a legjobb főszereplőnek járó szobrot ítélték, Albert Ruddyt pedig a legjobb filmnek járó Oscar átadásakor ünnepelhette a közönség. Brando emlékezetesen távol maradt az átadóról, tiltakozását fejezve ki az Amerikai kormány az indián őslakossággal szembeni magatartásáért. A szobrot hivatalosan Sacheen Littlefather indián lány vette át helyette, akiről később kiderült, hogy Marie Louise Cruz és noha valóban őslakosok a felmenői segédszínészként dolgozik és Brando fizetett neki a „szerepvállalásáért.”