Peter Boyle vágó emberfeletti munkával próbál valami értelmeset összerakni a forgatott anyagokból, miközben az egyik oldalon Costner sajátos művészi elképzeléseinek, a másikon meg a stúdió öltönyösei elvárásainak próbál megfelelni. Egy hónappal a bemutató előtt egy 2 óra 45 perces változatot újra tesztközönség elé visznek. A vélemények továbbra is lesújtóak. Húsz nézőből 12 szerint a film az átlagos alatti, és kiemelik még, hogy feleslegesen erőszakos és több helyen visszataszító is, különösen az a jelenet már a film elején, amikor Costner a saját vizeletét megissza.

A főhős őrjöng a reakciók hallatán. Mindenki mást okol a kudarc miatt, bár az is igaz, a film indulása óta először önmagával szemben is fogalmaz meg kritikát: szerinte a frizurája nem túl rendezett, ezért nem látja őt a közönség megfelelően heroikusnak és karizmatikusnak. Hamarjában digitális utómunkával belöveti a séróját néhány fontos jelenetben. Ez 1995-ben nem volt egy könnyű feladat, de a mutáns tengerész hajthatatlan. A digi-fodrászat 5 milliójába került, de szerinte megérte. Mire mindennel végeznek, a produkció jelentős hátrányba kerül a konkurenciával szemben a nyári kasszasikerek beharangozóiban, és már csak kb. lábjegyzetként olvasni róla.

Amikor a stúdió vezérkara a „különleges vendégekkel” karöltve megnézi a filmet, tovább mélyül a válság. A McDonald’s és a Burger King képviselői is promóciós együttműködési ajánlat nélkül távoznak a vetítésről. Előbbiek a Mindörökké Batmant, utóbbiak a Pocahontast választják, így a Waterworld kb. annyira egyedül marad a piacon, mint a főszereplője a film elején az óceánon.

A stúdió, minden mindegy alapon egy 135 percesre vágott filmet küld a mozikba, hogy a napi vetítések számának növelésével minimalizálni tudja a kritikai vélemények okozta további veszteségeket. Amikor 1995. július 28-án bemutatták a filmet, azonnal tudni lehetett, hogy sosem fogja még csak meg sem közelíteni a Jurassic Park vagy a Forrest Gump, de még a Mindörökké Batman bevételeit sem. Nincs egy kritika sem, amelyik nyomokban jót írna róla. Az Arany Málnán a Legrosszabb film jelölés mellé a két Kevin és Dennis Hopper is jelölést kap, amit csak utóbbi vált díjra, pedig talán ő az egyetlen a filmben, aki a legkevésbé okolható a végeredmény miatt. Costner szerencséje, hogy a Showgirls és a Kongó is ugyanabban az évben került mozikba.

Kevin Costner posztapokaliptikus vízivilági álma inkább hasonlított Mad Maxre a színfalak mögött, mint a vásznon. A Waterworld – Vízivilág 1995-ben, az előirányozott 65 millió helyett, a közel 180 millió dolláros költségvetésével a „Minden idők legnagyobb költségvetésű film” cím birtokosa volt, amit csak két évvel később döntött meg a Titanic. Az összeg nagyságát jól érzékelteti, hogy a Tenet és a Mulan készült kb. 200 millióból napjainkban. A forgatásnap-számláló 95. helyett a 166. napon állt meg végül, de ez akár több is lehetett volna, ha a hurrikán nem rendezi el a díszletet.

A film a kasszáknál ugyan termelt 255 milliót és a stúdió a video és TV-jogokból egalizálni tudta a kiadásait, de sokak szerint a többség csak azért váltott jegyet, hogy jót röhögjön a Hullámokkal táncolón, aki igencsak negatív szériát nyomott akkoriban. Kvázi a bukás szinonimája lett. Következő filmje, Fejjel a falnak, ugyan hozott egy Golden Globe jelölést neki – állítólag megvette a jelölést –, de A jövő hírnöke, ahol megint önmagát rendezte, szinte érdektelenségbe fulladt. Gyakorlatilag azt a nimbuszt, amit a Farkasokkal táncolóval kezdődően a JFK-vel és a Több, mint testőrrel épített magának alig öt év alatt porig rombolta. A rosszmájú vélemények szerint, ha a Waterworld kapcsán a forgatáshoz felhasznált tengervizet csak lepárolta volna, az így kinyert sóból többet kereshetett volna, és talán a karrierje is stabilabb lábakon haladt volna tovább.

A filmre a mai napig, mint a valaha volt legnagyobb bukásra szoktunk hivatkozni, a stúdió és a főhős ambíciói, illetve a költségvetés és a bevételek arányai alapján. A Waterworld tanulsággal szolgál arra is, hogy milyen nehézségei támadhatnak egy stúdiónak, ha hagyják egy színészük elképzeléseit kontroll nélkül elhatalmasodni a forgatáson. (Bár ebből szinte sosem tanulnak.)

Ettől függetlenül az Universal kalandparkjában a Waterworld-Show a mai napig az egyik legtöbbet látogatott szegmens, így ennek köszönhetően, amikor az erről szóló év végi bevételi összesítőket nézegeti Costner és a stúdió, inkább kellemes nosztalgiával gondolnak vissza a 90-es évek közepére, mint haraggal.

Van, hogy a pénz mégiscsak boldogít.

Vége.