A film női főszereplőjének a kiválasztása zökkenőmentesebb volt. Jeanne Tripplehorn remek kritikákat kapott Tom Cruise oldalán A cég című filmben nyújtott alakításáért, amely szerep tulajdonképpen véletlenül találta meg, mert azt eredetileg Robin Wright-nak szánták, de a forgatás megkezdésekor Sean Pennel közös második gyermekét – Hopper Pennt – hordta a szíve alatt, így vissza kellett adja a szerepet. Costner lelkesen fogadta, hogy a főhősnő egy aktuális kasszasikerből érkezik, nem mellesleg igyekezett a filmmel kapcsolatban minden dolgot látványosan pozitív attitűddel kezelni – már amit lehetett.

Mert a forgatáson is egyre-másra jöttek a bajok.

A forgatás kezdetén kerül a mozikba a Wyatt Earp című filmje, amely finoman szólva sem volt kedvence sem a kritikusoknak, sem a közönségnek, Costner nimbuszán elkezdtek megjelenni az első repedések. Külön terapeutát hozatott magának „otthonról”, hogy a tengeribetegségre kapott gyógyszerek tompító hatását „lelkileg” kezelni tudja és mindez ne hagyjon nyomot az alakításán. Sokak szerint inkább a bukás miatti pánikot kezdte előre feldolgozni.

Tina Majorino, aki a filmbéli titokzatos kislányt alakítja, véletlenül vízbe esik. A mentésére siető kaszkadőrt egy hajócsavar sodorja el és a mellkasát 20 öltéssel kell összevarrni. Szerencse, hogy ennyivel megúszta. Egy másik alkalommal Tripplehorn és Costner búvár düblőrei elvétik a víz alatt töltött időt és a felmerülés alkalmával súlyos keszon betegséget kapnak. Costner személyes dublőre Norman Howell, életveszélyes állapotban két napot tölt egy dekompressziós kamrában, amelyből egy a stáb rendelkezésére állt ugyan, de Howell állapota miatt SOS kellett egy másikat is szigetre szállítani, hogy az életét megmenthessék. A költségek ekkor lépik át a 120 millió dollárt.

Tetézi a bajt, hogy a bulvárlapok újságírói ekkor már nem állnak meg a Los Angelesi reptéren és turistának álcázva a stáb közelébe férkőzve a szigetről küldik haza a híreket. Az L.A. Times újságírója arról számol be, hogy a stáb többsége nem a tengeri betegségtől dülöngél, hanem a folyamatos alkoholmámortól. A morál kritikán aluli – kezdik elérni az 1962-es Lázadás a Bountyn szintjét. A Kawaihae-öböl környéki szórakozóhelyek gyakorlatilag non-stop üzemmódra álltak át, hogy kiszolgálják a filmesek igényeit, miközben a többi sziget italmérései „felfedező-túra” néven próbálják átcsábítani az „érdeklődőket”, hogy ők is részesei lehessenek film sikerének.

A morálra az sincs jó hatással, hogy a főhős számára napi 1.800$, más források szerint 4.500$ áron bérelnek villát, míg a stáb többsége szükséglakások-szintű légkondicionáló nélküli „lakhelyeken” aszalódott.

A folyamatos problémák és a lassú tempó miatt augusztusra a forgatás már egy hónap csúszásban van. A két Kevin között a viták és nézetkülönbségek pedig ismét kiéleződnek, a rendező alig kommunikál a stábbal, sztoikusan tűri Costner egyre vadabb agymenéseit és csak végzi a dolgát, mint egy robot. A helyzet láttán a vezető búvárszakértő, Doug Carr is vette a kalapját és lelépett. „Olyan minősíthetetlen és komolytalan állapotok uralkodtak a forgatáson, hogy minden pillanatban azon kellett stresszelnem, hogy elveszítem az egyik búváromat. A víz nem természetese közege az embernek, számunkra igen sok veszélyt rejt. A stábban voltak olyanok, akik nem voltak tisztában ezen tény súlyával.” – mesélt távozása okairól Carr. Vajon kire gondolhatott?

De hogy a főhős mennyire elhivatott, jól példázza, hogy számára már az augusztusi Hawaii napsütés sem volt megfelelő, és hogy a június-júliusi barnaságát tartani tudja, a legmodernebb szoláriumból rendeltet egyet a villájába.

Igen.

Augusztusban!

Hawaii-ra!

Szoláriumot!

Ekkor a film kb. harmada van csak leforgatva, miközben a költségek átlépik a tervezett dupláját!

Folyt. köv.