Lawrence Gordon producer nem volt könnyű helyzetben. A filmmel kapcsolatos valamennyi munkája tulajdonképpen problémaelhárítás és az egók kezelése volt. A forgatókönyvírók úgy jöttek-mentek, mint a hullámok Hawaii partjainál, miközben a sztori dramaturgiailag igencsak véleményes volt. A bulvársajtó riportereinek elég volt a Los Angeles-i reptérre kisétálniuk a Hawaii-ról érkező járatokhoz, és az utasok között biztosan találtak olyan csalódott/felháborodott/értetlenkedő forgatókönyvírót, akik vagy a sztorira, vagy Cosntnerre vonatkozó dehonesztáló megjegyzések formájában „teregették a szennyest” a Waterworld kapcsán.

Costner karaktere elviekben egy olyan légzőszervvel rendelkező mutáns, amelynek köszönhetően halak módjára képes bármeddig a víz alatt maradni. Vagy mégsem? Igaz, vannak kétéltű életformák, amelyek birtokában vannak ennek a „képességnek”, de a bálnák és delfinek – hogy más vízben élő emlősöket ne említsünk – valahogy több millió év alatt sem jutottak el az evolúció azon szintjére, mint a Kevin Costner által megformált HŐS Tengerész. Ezt a sci-fi-szerű mutációs vonalat egyébként David Twohy hozta a sztoriba, és az elején még mindenki lelkesen üdvözölte is, de aztán már inkább szabadultak volna tőle, de Costner erről hallani sem akart. Ő hős akart lenni.

Megint! – tette volna hozzá Forrest.

Costnernek a western ekkor nagyon be volt csípődve és a lelki szemei előtt ezt a filmet is egy futurisztikus westernként látta. Az írók hiába próbálták vele megértetni, hogy vizes környezetben nem lehet „csak úgy” előrántani a stukkert és egyébként is, a western-hatás elérésének vannak más eszközei is, Costnert nem sikerült meggyőzni. Mindezek mellett a Los Angelesi öltönyösökkel is komoly vitája volt, akikkel a film nyitó jelenete kapcsán került szembe. Azt még csak-csak elfogadták, hogy western-hatású filmet akart, de azon nagyon kiakadtak, hogy ki látott már olyan főhőst, aki a film nyitó jelenetében a saját friss vizeletét egy teljesen átlátszó lombikokból tákolt eszközön átpumpálva elkortyolja a lemenő nap fényében? Costner a föld természeti értékei megmentésének a szimbolikáját hangsúlyozta a jelenet kapcsán, de olyan vehemensen, hogy végül az öltönyösök beadták a derekukat, és a jelenet maradt – nem mellesleg ez volt az első jelenet, amit Rader a sztori kapcsán papírra vetett; még ifjúsági filmnek szánva; nem rossz. (De!)

Már lassan egy hónapja tartott a forgatás, amikor végre – tovább már nem lehetett halasztani – sikerült kiválasztani a főgonoszt. John Malkovich, Gary Oldman, Gary Busey, de még Lawrence Fishbourne neve is komolyan szóba jött, de a választás végül Dennis Hopperre esett. Hopper, aki a Féktelenül sikerének köszönhetően ismét régi fényében csillogott, örömmel vállalta el a szerepet. A Waterworld-béli karaktere noha igen egysíkú volt, megpróbálta a szárazföld nélküli világ Gordon Gekkója ként megformálni. Utólag úgy nyilatkozott a filmről, hogy az első pillanatban jó ötletnek tűnt igent mondani a forgatókönyvre, de sajnos a „Costnerrel való együttműködés” igen „komoly tanulságok levonására késztette”, és igyekezett minél távolabb kerülni a kész alkotástól.

A stáb kezdeti lelkesedése alig egy hónap alatt elpárolgott. A vízen himbálódzó díszletben, a többség tengeri beteg, jobbra balra dülöngél, nincs egy biztos pont sem. De ami még nagyobb baj és mindenkit érint az az, hogy a díszlet tervezésnél a normál stúdió körülményeket vették alapul, így például WC-t és egyéb kiszolgáló egységeket egyáltalán nem terveztek a díszletbe, ez valahogy mindenki figyelmét elkerülte, így a stábot megadott időnként folyamatosan a közelben várakozó hajókra kellett szállítani egészségügyi szünetre.

Folyt. köv.