Waterworld – Vízivilág – 2. fejezet
Utólag már nem könnyű kideríteni, hogy kinek az ötlete volt a forgatást kivinni a nyíltvízre, mivel a nagyobb realitás elérése érdekében „úgy lesz az jó” – de nekem lenne egy ötletem.
Valamikor 1991 derekán a Buckinghamshire-i erdőben két Kevin nevű filmalkotó igen jelentős krízisben volt. A nevezett erdőben zajlott a Robin Hood, a tolvajok fejedelme film forgatása, ahol a két meghatározó „alkotó”, a főszereplő Kevin, a Costner, és a rendező Kevin, a Reynolds, a kezdeti simulékony és kompromisszumkereső együttműködést már csak emlékezetből ismerte. A heves rohamokban megnyilvánuló véleménykülönbségek már mindennaposak voltak kettejük között. Costner hisztérikusan próbálta magát heroizálni és folyamatosan azzal volt baja, hogy a kamera nem mutatja őt elég hősiesnek és karizmatikusnak, amivel szemben Reynolds próbálta vele megértetni, a film főszerepe valóban az övé, de ahhoz, hogy a Costner által vágyott hatást elérjék, az ellenoldalnak is megfelelő teret kell biztosítani, különben súlytalanná válik a főhős cselekedete. A feszültséget Morgan Freeman és Alan Rickman próbálta oldani a Kevinek között, több kevesebb sikerrel. A film végül siker lett így a két „főhős” később egy vörösboros vacsora mellett látványosan biztosította a másik felet a zsenialitásáról és szent lett a béke.
A Universal eközben próbált egy látványos akciófilmet faragni a Waterwolrd forgatókönyvből. Először David Twohy-t szerződtették le társírónak, aki színrelépésekor a sztori komorabb és még erőszakosabb lett. A stúdió igyekezett egy nagy sztárt is megnyerni a főszerepre. A választásuk Costnerre esett, akit a Farkasokkal táncolók után a Warner nyert meg magának és sorban gyártották vele a filmeket – JFK – A nyitott dosszié, Több, mint testőr, Tökéletes világ. A Waterworld főszerepéért Gordonék egy akkor is már messziről jól látszó 14 millió dolláros összegű szerződést ajánlottak, amire Costner lelkesen mondott igent. A rendezői szék háttámlájára először Robert Zemeckis nevét akarták írni, aki el is kezdett foglalkozni a könyvvel, de Costner, mivel nagyon is nyeregben érezte magát, elkezdte minden fronton nyomi Reynoldst, aki már korábban is kötődött az Universalhoz. Ahogy a fent említett Costner filmek megjelentek és jelentős sikereket értek el, a főszereplő ezekkel exponenciális arányban vette át az irányítást a komplett film felet. A stúdió kényszeredetten mosolyogva hajolt meg KC megállíthatatlanul terebélyesedő egója előtt.
Utólag már nem könnyű kideríteni, hogy kinek az ötlete volt a forgatást kivinni a nyíltvízre, mivel a nagyobb realitás elérése érdekében „úgy lesz az jó” – de nekem lenne egy ötletem. A stáb először Ausztráliát nézte ki, de Costner elfoglaltságai miatt ott már csak a téli időszakban tudtak volna kezdeni, így az időjárás viszontagságainak az elkerülése érdekében a helyszínt a békés Hawaii-ra cserélték, amit mindenki elégedetten nyugtázott.
A főhősünk eközben már a forgatókönyv „fejlesztésébe” is aktívan belefolyt. Rader a Universal felügyelete alatt hét változatot írt a könyvből, amikor a stúdió „felsőbb utasításra” elvette tőle a vezető írói státuszt és az irányítást véglegesen átadták Twohy-nak, akitől kapott egy változatra végül a „komplett” pecsétet is ráütötték.
A Universal 65 millió dolláros költségvetést irányzott elő és kb 95 nap forgatást tervezett, amely 1994 koratavaszán vette majd kezdetét.
Papíron minden jól mutatott.
Papíron.
Folyt. köv.
