venember83 • 4 nap
Előző bejegyzésünk a Népház 1911-ben átadott intézményét mutatta be. De vajon mit láthattunk volna, ha belépünk a népjóléti és közművelődési intézmény konyhájára? Hogyan próbálták megfékezni a tömegek nyomorát? Hogyan segítette elő az intézmény a közegészségügy fejlődését és miként gondoskodtak a rászorulókról a múlt század hajnalán? A következő részből minden válasz kiderül!
Konyha. (Fotó: Hanvai Sándor: A Székesfővárosi V. kerületi Népház. Budapest, 1911.)
A konyha és a többi helyiség berendezése modern és a közegészségügyi előírásoknak megfelelő volt. Nyolc főző- és sütőhelyen, 100, 200 és 300 literes üstökben készültek az ételek, naponta akár 1500 ember számára. A kettősfalú üstökben gőzzel főztek, ami megakadályozta, hogy az edényekben leégjen az étel. Kétmedencés főzelék [ti. zöldség]- és húsmosogató, egy egymedencés edénymosogató és egy szennyvízkiöntő is a berendezéshez tartozott. Az alagsorban helyezték el élelmiszertároló raktárt és más gazdasági helyiségeket. A konyhában és a fürdőkben csempeburkolat, a többi teremben 1,5 méter magasságig olajlábazat volt a falakon. Hanvai Sándor az épület bemutatásakor büszkén írta, hogy tágas, világos, szellős, modern helyiségekből áll, a berendezések között a fürdő, a fertőtlenítő, a padozat a közegészségügyi igényeknek is megfel. A háló és tömegek befogadására alkalmas helyiségekben plafonig érő ablakokat terveztek, melyeknek felső szárnyai alulról nyithatók voltak, így a szellőztetést könnyen megoldották. A világító-, fűtő-, főző-, mosó-, vasaló- és szárítóberendezéseket légszeszre készítették, azzal működtek. „Itt csakugyan ideális a tisztaság és tökéletes a higiéné. Ragyognak az ágyak, a fehér falak, a padló, a melyen járunk. Nyoma sem marad a kitűnően szellőztetett termekben az „emberszagának”, a mely a szegények tanyáiban úgy megfészkelődik, hogy semmi onnan ki nem űzheti.” – tudósított a Budapesti Hírlap.
A Népház első orvosa Dr. Szécsi Ernő tiszti orvos volt, aki a tisztaságért és a közegészségügyi szabályok betartásáért felelt. Ezen kívül a beköltözők, vagy a foglalkoztatottak egészségi állapotát is ő vizsgálta meg. „Az orvosi fölügyelet gondoskodik róla, hogy a szálló egészséges vendégei közé beteg be ne jusson; különösen a tüdővész, az egyiptomi szembaj és a vérbaj fertőzetétől óvják az intézetet. A fölvétel előtt minden jelentkező a legtökéletesebb fertőtlenítésen megy keresztül; a fürdő szintén el nem engedhető föltétele a bebocsátásnak. A gyengélkedőket a mindennapi szoros orvosi vizsgálat külön terembe internálja; de erre a kórházra még eddig nem volt szükség.”– olvashatjuk a Budapesti Hírlap 1914-es tudósításában. Kritika csak amiatt támadt, hogy a betegek részére fenntartott szoba nem rendelkezett külön bejárattal.
Olvasóterem. (Fotó: Hanvai Sándor: A Székesfővárosi V. kerületi Népház. Budapest, 1911.)
A Népház legfontosabb része a foglalkoztató műhely volt, ahol a munka nélkül maradtak könnyen elvégezhető és megtanulható, külön szaktudást nem igénylő tevékenységet végeztek, amelyért cserébe ellátást, fizetséget és szükség esetén éjjeli szállást is kaptak. Leggyakrabban a diótörés, kőzúzás, reklámlapok hajtogatása, papírzacskó készítés, nyomtatványok címkézése, az adománygyűjtőbe érkező használt ruha, fehérnemű és más meghibásodott használati eszközök javítása volt a feladat. A faaprítás a téli hónapokban a Népház jövedelmét is növelte: „Ezt az aprófát a műhely egy negyedkilóskötegekben 3 fillérért árusítja. A Népház vezetősége a munkanélküliek érdekében ezen az úton is kéri az emberbarátokat hogy aprófaszükségletiiket a Népház foglalkoztató műhelyéből szerezzék be. A megrendelés telefonon (147—02), vagy levelezőlapon (Vág-utca 14. ez alatt) történhetik. Ötven köteget már házhoz szállítanak.” – állt a felhívás az 1913-ban megjelent Pesti Hírlapban.
A közsegélyre szorulók, az idősebb munkások, akiket szakmájukban már nem alkalmaztak, de akik önhibájukból munkanélkülivé váltak (pl. alkoholproblémák vagy összeférhetetlen természetük miatt) is felvételt nyerhettek. Három évvel a Népház megnyitása után a Budapesti Hírlap így számolt be: „A műhelyben vagy ötven ember dolgozik: papírzacskót ragasztanak. A munka könnyű, mégis hasznos. Az asztalok hosszában a legkülönbözőbb korú, típusú embereket látjuk. Vannak köztük, a kik nyilván jobb napokat is láttak, öregek, a kiket eltompulttá tett a szenvedés, egészen fiatalok, a kik türelmetlenül várják az erejükhöz mért foglalkozást.” A nők közül azok, akik a várandósság hónapjai alatt vagy a szülés után nem kaptak máshol munkát, időszakosan tudtak itt elhelyezkedni.
A foglakoztató műhely munkásai közül többen igénybe vették a Népház éjjeli szállóján rendelkezésre álló 180 ágy valamelyikét. Ezeket másoknak csak akkor adták ki – ágyanként 20 fillérért –, ha volt szabad kapacitás. A hálótermekben jellemzően férfiak szálltak meg, főleg gyári munkások, iparosok, kereskedők, napszámosok és hivatalnokok.
Hálóterem. (Fotó: Hanvai Sándor: A Székesfővárosi V. kerületi Népház. Budapest, 1911.)
A Népház a 14 éven aluli munkásszülők gyermekei számára 3 korcsoportban gyermekotthont tartott fenn (bölcsőde és napközi otthon) és felügyeletet látott el reggel 6 és este 7 óra között. Az anya- és csecsemővédő, valamint a gyermekvédelmi szakosztály feladata volt ápoló-, óvó- és tanítószemélyzetet szervezni. A gondozott gyerekeknek és a környék szegény iskolásainak külön gyermekétkezőt is üzemeltettek a Vág utcában. A munkaképtelen, vagy sok gyermekkel megáldott szülőnek az ellátási összeg (20–28 fillér) felét, esetleg az egészet is elengedték. A Népház vezette be a vándorkosár intézményét, amely a szegény anyáknak 6, esetleg 9 hónapon át csekély díj ellenében a szükséges kelengyét kölcsön adta. A visszaérkezett kelengye-darabokat tisztítás, fertőtlenítés, javítás után újból odaadták a rászorulóknak.
Bölcsőde a gyermekotthonban. (Fotó: Hanvai Sándor: A Székesfővárosi V. kerületi Népház. Budapest, 1911.)
A Népház tanácsadó hivatalt tartott fenn, ahol bárki jogi, közigazgatási, hivatali ügyekben segítséget kérhetett. Már az első években javaslatként merült fel, hogy a betérők számára egészségügyi jellegű felvilágosítást is adjanak, pl. „megfelelő rendelő intézetekbe utasítanák a tájékozatlanokat és emellett az antialkoholista, a nemi betegség ellenes és a tüdővész ellenes mozgalmat tanácsadással szolgálnák.” (Ferenczi Imre: A népház. Munkásügyi Szemle 1911, 333–336.)
A Népház népművelési szerepét az esti és hétvégi időszakban töltötte be igazán, amikor az étkezők társalgókká alakultak, ahol bárki részt vehetett szervezett tanfolyamokon és tanulhattak írni-olvasni, számolni, de volt kézimunka és harisnyakötő csoport, illetve karének is. Ezeknek a vezetésére az alkalmazottak mellett önkénteseket is vártak. A zene- és színi előadások is nagyon népszerűek voltak, vasárnaponként pedig szervezett kiállítás- és múzeumlátogatáson vehettek részt az érdeklődők. A társalgóban különféle társasjátékok (pl. dominó, sakk, malom, várostrom), a népkönyvtárban pedig kölcsönözhető irodalom állt rendelkezésre, amit a működés első évben már húszezren használtak.
Könyvkiadó pult. (Fotó: Hanvai Sándor: A Székesfővárosi V. kerületi Népház. Budapest, 1911.)
Nagy Anita
Ajánlott irodalom:
Hanvai Sándor: Az emberbaráti intézményekről. Budapest, Magyar Nemzeti Szövetség, 1925.
Hanvai Sándor: A Székesfővárosi V. kerületi Népház. Budapest 1911.
Dr. Sidó Zoltán: A székesfővárosi V. ker. népház. A Társadalmi Múzeum Értesítője 4 (1912) 1–6; 1 (1912) 1–2.
Umbrai Laura: A szegényétkeztetéstől a népétkeztetésig: a budapesti népkonyhák története az első világháború éveiben. Múltunk (2018) 2, 132–165. Elérhető: (http://epa.oszk.hu/00900/00995/00055/pdf/EPA00995_multunk_2018_02_132-165.pdf Utolsó megtekintés: 2022. november 25.)
Felhasznált források:
Ferenczi Imre: A lakásügy állása és haladása Magyarországon. Az V. kerületi Népház. Városi Szemle (1913) 690–692.
Ferenczi Imre: A népház. Munkásügyi Szemle (1911) 11, 333–336.
Fényes László: Ötezer adag étel naponta. Írások a szegényügyről IV. Az Újság (1914).
Az Újság, 1911. november 26.
A Népháza. Budapesti Hírlap (1914) 10.
Magyarország, 1911. április 23.
Fővárosi Közlöny (1912) 91, 3986.
Pesti Hírlap, 1913. december 13.
Pesti Hírlap, 1914. április 19.
A Népház. Az első év eredménye. Világ (1912)
Világ, 1913. október 11.
