Logo Pic
Ivan Karamazov 2023. március 29.

Egy élet breviáriuma - Dáné Tiborról

 

Egyik tanárom mesélte, hogy apósát, a közismert történészt, nem lehetett kiszólítani az írógép mögül. Annak már a kopogása is külön világot teremtett, s ha ehhez még hozzávesszük az öregúr eredendő szórakozottságát, akkor megértjük, miért kellett Andris bácsira valósággal rákiáltani, mire ő megijedt, és egy pillanatra odafigyelt arra, aki megszólította.

Valahogy így képzelem el Dáné Tibort is. Hosszú ideig csupán történetekből ismertem, évfolyamtársam, Dáné Szilárd jóvoltából, aki az egyetemi évek alatt nála lakott, s aki mindössze névrokona volt. Rendtartó székely fiú lévén (Bágyról, Székelyudvarhely mellől származik), alaposan beszámolt a roskadozó könyvespolcokról és egy olyan emberről, aki mintha a régi jó udvarházakból került volna a Tordai út mellé.

Jóval később, amikor A gálánskor breviáriuma megjelent, én mutattam be a könyvet, és az előzetes arckép nem csalt meg. Magasnak látszó, fehér hajú úr ült mellettem, akinek jó svádája és finom humora volt. Olyan benyomást tett, mint Hegedüs Géza: rendkívül művelt, elegáns emberét, aki a műveltségét és a tehetségét együtt használja. Nem azok közé az írók közé tartozott, mint Balzac, aki Rilke egyik levele szerint, ha a világ üresnek teremtődik, ő benépesítette volna, hanem azok közé, mint Umberto Eco: szüksége volt a műveltség ihletésére, hogy tehetsége mozgásba lendüljön.

A gálánskor breviáriuma · Dáné Tibor · Könyv · Moly

Ifjúsági regényei (Athá-Rá, a fáraó írnoka, 1958 vagy A varázsvessző lovagja, 1978) ugyanolyan ékesen bizonyítják ezt, mint A gálánskor breviáriuma (2005). Látszik, hogy semmit sem „most” olvasott, műveltsége szerves és eleven, nemcsak raktároz, hanem viszonyul is. Fantáziával és arányérzékkel is bírta ezeket a kalandokat, s a romániai magyar irodalom sok szép könyvét hagyta ránk így.

Eladó lovagi - Könyv - Gyermek- és ifjúsági irodalom | Galéria Savaria  online piactér - Vásároljon vagy hirdessen megbízható, színvonalas  felületen!

A varázsvessző lovagja bizonyítja feltétlen kolozsváriságát is: Hója erdő, Donát szobor, Boldog utca, Kővári-telep. És mintha a nagyapámat hallanám, amikor Schraff Adolf műhelyét és életét leírja, annyi német származású, monarchiás szó van a nyelvében: „beriglizett”, „valcoló”, „herberg” stb. Akkoriban, 1978-ban, amikor a megjelenés helyét úgy tüntették fel, „Kolozsvár-Napoca”, bizonyára némi civil kurázsi is kellett ezek használatához, akárcsak ehhez a bekezdéshez: „Schraff úr, a barátom máskülönben 1914. július 28-án született. Éppen azon az emlékezetes napon, amelynek reggelén Ferenc Jóska ünnepélyesen kinyilatkoztatta, hogy ő aztán mindent meggondolt és mindent megfontolt; tehát: bele, hinájn, fiúk! Ami – a közismert eredménnyel – meg is történt…” Tudta az akkori olvasó, mit kell ebből kiolvasni…

Liszt Intézet, Sepsiszentgyörgy | Sfântu Gheorghe

Feltétlen kolozsvári volt, és feltétlen erdélyi: abban a kultúrszemléletben nevelkedett, amely szerint egy tehetséggel megáldott embernek feladata van, s tálentumait nem tékozolhatja el. Éppen ezért írt az említett ifjúsági könyvek mellett tudományos-fantasztikus regényt (A Tau Ceti hívójele, 1968), sőt, krimit (Akinek nincs árnyéka. A cheddingtoni postavonat-rablás regénye, 1970); előszóval és jegyzetekkel látta el Marco Polo utazásait és Kolumbusz hajónaplóját a Kriterion Téka sorozatában (1986, illetve 1988); Apáczairól két könyvet publikált (1999, 2003); Elhull a virág címen elemezte Szendrey Júlia alakját (2001); A Tatár-hágó előtere. Láttamtánc. Kesergő kitagadott katonákért című önéletrajzának két kötete készült el.

Transzszilván alkotó volt tehát, aki úgy érezte, felelősséggel tartozik a közösségért, s azt a lehető legmagasabb színvonalon kell szolgálnia, és a lehető legtöbb irányból. Ezért alkalomadtán küzdeni is kellett, s ő attól sem riadt vissza: emlékszem egy meglehetősen éles vitájára Pillich Lászlóval a Szabadság hasábjain. Az ember akkor is vív, amikor már semmi értelme a harcnak, egyszerűen, mert az intellektuális tisztessége úgy kívánja – mennyivel inkább akkor, amikor még azt hiszi, hogy van!

1923-ban született, zsigereiben az első világháború történeteivel; megélte a második világháborút és mindazt, ami az után következett. Katonáskodása során bizonyára megértette, milyen rövid és esetleges az emberi élet, ami két irányba viheti el a személyiséget: a cinizmus vagy a vállalás felé. Az ő neveltetésével s a történelem alakulása miatt csak az utóbbi mellett dönthetett – nem volt könnyű cinikusnak lenni egy diktatúra szorításában s egy kisebbség tagjaként.

Erdélyiségéhez tartozik fordítói munkássága is. Vernét is fordított, méghozzá a nagyon fantáziadús A Barsac-expedíció különös történetét (1978), ebből a szempontból azonban fontosabbak román fordításai, különösen a népmesék és a román ifjúsági próza tolmácsolásai (ez utóbbiak a Farkasűző furulya című válogatásban jelentek meg, 1973-ban).

Egyfajta polihisztor volt, aki nyilván jogi, közgazdasági és pedagógiai tanulmányainak is jó hasznát vette, s akinek 1989 előtt nem kellett azon gondolkodnia, vajon kíváncsi-e bárki is arra, amit ír. Ez a magabiztosság a forradalom után megrepedezett, ám a neveltetés és a szocializáció lendkereke hajtotta tovább. Az, hogy „élete utolsó percéig dolgozott”, nagy közhely, de legalább ugyanolyan mértékű vigasz is egyben. 2006-ban halt meg, s ha van olyan, hogy szigorú boldogság, azt hiszem, ő éppen abban élt.

 

 

Vissza a címlapra
a jódeménység foka
Azért írok blogot, mert naplót már nem tudok. A billentyűzethez nőttem, mint korunk minden hőse. Továbbá azért, mert naplót a szó szoros értelmében úgysem tudnék. Érdektelennek tartom, hogy például mit ettem, hacsak az, amit ettem, el nem indított bennem egy futamot. Ha el, akkor megírom, mert azzal áltatom magam, hogy mást is érdekel. Ez egyébként kiderül. De tény, hogy bár író vagyok, a sok rovat ellenére még mindig maradnak bennem futamok.
Scriu acest blog pentru că sunt scriitor (ce să facă un scriitor? scrie...) şi postez câteodată şi o însemnare în limba română pentru că mă interesează cultura română, omul român, situaţiunea română, Caragiale din viaţa cotidiană şi maghiarul care sunt în toate astea.
Legjobban pörgő posztok
Nagy kakaós kalács teszt
Linda Morvai • 16 nap
Napi érdekes - 513
JTom • 5 nap
Megvan a megállapodás Koopmeiners szerződéséről?
venember83 • 3 nap
Rabiot: "Még nem hoztam döntést a jövőmmel kapcsolatosan"
Apuleius • 8 nap
„Sírni tudnék, de ordítok inkább” – Galaxisok-interjú és Ellenszélben-albumpremier
soostamas • 7 nap
Cikkek a címlapról
A gyermeknyelv kutatása
Megjelent: Magyarország 1977/37, 22. o. Alighanem Pszametikhosz fáraó volt az első „gyermeknyelvkutató”. Hérodotosz beszámolója szerint a fáraó kíváncsi volt rá, hogy melyik nyelv a legősibb a világon. E rejtélyt úgy vélte megoldhatónak, hogy két gyermeket a külvilágtól teljesen elzártan…
Gyermekkorom húsvétjai
Haragudtunk volna, ha elmarad a hidegvizes locsolás   A húsvétról nekem azonnal a babarózsa jut az eszembe. Emlékeim szerint ilyenkor már szinte mindig ragyogó, szép időnek örülhettünk. A kertben  kinyíltak az első tavaszi virágok: a jácint, a tulipán, a nárcisz. A kapu mellett álló babarózsabokor…
>