Linda Morvai • 15 nap
Az átpolitizáltan lehúzott Most vagy soha! című magyar film ráirányította a figyelmet az itthon készült történelmi témájú filmes alkotásokra. Ezek között számtalan értékes darabot találhatunk.
Bereményi Géza rendezésében 2002-ben készült el például a gróf Széchenyi István életét bemutató magyar film, A Hídember mégpedig rangos szereposztással és meglepően jó történelem-hűséggel. A főszerepet Eperjes Károly alakítja a legnagyobb magyar bőrébe bújva, a szereplők között pedig megtaláljuk Darvas Ivánt, Cserhalmi Györgyöt, Nagy Ervint, Sinkó Lászlót, Kováts Adélt és Básti Julit is.
A kép forrása: culture.hu
A film alaptörténete Széchenyi gróf Angliából való hazaérkezésével kezdődik, kiemelve anglomán beállítottságát Shakespeare hazájával kapcsolatban. Megtudjuk, hogy katonai karrierje megfeneklett kapitányi rendfokozatban és a gróf csalódott az Udvarban, amiért mellőzik az előléptetéseknél, holott barátja már őrnagy.
Széchenyi a politikai élet felé fordul, mégpedig az 1825-ös országgyűlésen. Az említett évben, november 3-án a pozsonyi rendi gyűlésen Felsőbüki Nagy Pál felszólalása elgondolkodásra készteti a grófot. Képviselő-társa ugyanis a magyar nemesség életmódját bírálja, mert nem áldoznak a magyar haza és nyelv fejlesztésére. Válaszul szólal fel gróf Széchenyi István, aki 90 ezer holdas birtokainak egy évi jövedelme után képződő kamatait (6%) ajánlja fel egy magyar tudós társaság felállítására. Ez kb 60 ezer forintot jelentett. Mások is követték példáját, így végül 250 ezer ezüstforint gyűlt össze. A felajánlással megindul Széchenyi új életszakasza, melyben egyszerre foglalkozik politikával és a magyar gazdasági élet fellendítésével.
A film érzékletesen mutatja be a reformkori magyar nemességet, ott lehetünk a pozsonyi országgyűléseken, ahol Cserhalmi György, mint Wesselényi Miklós báró (és Széchenyi barátja), magyar nyelven (és nem latinul, ahogyan akkoriban megkövetelték) előadja követeléseit. Cserhalmi tökéletes választás a szerepre: erőteljes hangja éppen ugyanúgy zengi be a filmben a hatalmas gyűlés-termet, mint a források szerint Wesselényi báró orgánuma. Hasonlóan kitűnő alakítást nyújt Darvas Iván is, mint Metternich kancellár, aki minden lehető módon akadályozni próbálja Wesselényi és a magyar reformer mozgalom működését.
A reformkorban az országgyűlések (diéták) a Pozsonyi Kamara épületében zajlottak és nem Pesten, ahol először csak 1848 júliusában lesz újra országgyűlés. A mai országház épülete pedig csak a századfordulótól ad otthont a Tisztelt Ház képviselői gyűléseinek. A film több jelenete is a pozsonyi országgyűlésben játszódik, melyet így megismerhetünk és régi fényében láthatunk.
Külön érdeme a filmnek, hogy láthatjuk Széchenyi gróf kettős identitását: a gyermekkora óta császárt tisztelő arisztokratát és a magyar hazáért tenni akaró reformert. Kapunk hihetetlen és lenyűgöző felvételeket a Lánchíd 1840-ben megkezdődő építéséről is és a legelső kísérlet kudarcáról is. Széchenyi végig szívügyének tekinti a híd elkészülését, ám a csodálatos építmény csak 1849-ben kerül átadásra, amikorra ő már ideg-összeroppanás miatt egy Bécs melletti szanatórium (Döbling) lakója.
A kép forrása: tti.abtk.hu
Betekintést kapunk Széchenyi és Kossuth sajátos viszonyába is, legelőször abban a jelenetben, amikor a Kossuthot alakító Nagy Ervin először találkozik a legnagyobb magyarral. A kettejük közötti hatalmas presztizs-különbséget remekül érzékelteti a két színész: a félszegen közeledő 11 évvel fiatalabb Kossuth ugyanis eleinte megszeppenve köszönti az őt félvállról üdvözlő Széchenyi grófot, akkor ekkoriban a legfelső rétegek tagja és országosan elismert személyiség. Nagy Ervin és Eperjes Károly játéka zseniális a közös jelenetekben.
A Hídember bemutatja Szécheniy magánéletét is és kiemeli, hogy a gróf már akkor halálosan beleszeretett Seilern Crescence osztrák grófnőbe, amikor az még Zichy Károly gróf (főispán) felesége volt. Végül kiteljesedhetett kapcsolatuk a nő férjének halála után, de Széchenyi ideg-összeroppanása miatt boldogságuk nem lehetett sajnos hosszú. (Házasságukra 1836 február 4-én került sor, a gróf pedig 1848 szeptember 5-én került szanatóriumba.)
A film nagyon jól használható a tanításhoz, mert átélhető és történelem-hű jelenetekkel teszi érdekessé a reformkor megjelenítését és a legnagyobb magyar életét.
